Husszein imám vértanúságát és szellemi hatalmát. Feltárja az olyan szimbolikus kifejezések jelentését, mint a „Visszatérés”, „Feltámadás”, „A Próféták Pecsétje” és az „Ítélet Napja”. Felvázolja az Isteni Kinyilatkoztatás három különböző szintjét. Lángoló szavakkal ecseteli hosszasan „Isten Városának” csodáit és ragyogását, mely Város a Gondviselés elrendelésére bizonyos időszakonként megújul az emberiség vezetése, haszna és megváltása céljából. Joggal állítható, hogy a Bahá’í Kinyilatkoztatás Szerzője által kinyilatkoztatott összes könyv közül ez a könyv már önmagában is lefektette követői számára a teljes és tartós megbékülés széles és megtámadhatatlan alapzatát, amennyiben elsöpörte az ősrégi korlátokat, melyek oly áthidalhatatlanul elválasztották egymástól a nagy világvallásokat.

Shoghi Effendi, God Passes By (Isten köztünk jár), 138-139. o.

Kitáb-i-Íqán – A bizonyosság könyve

ELŐSZÓ

Íme egy további próbálkozás arra, hogy bármennyire is elégtelen nyelvezettel, de bemutassuk a nyugat számára e könyvet, mely páratlanul emelkedik ki a Bahá'í Kinyilatkoztatás Szerzőjének írásai közül. Reméljük, hogy e fordítás másokat is segíthet abbéli erőfeszítéseikben, hogy megközelítsék azt, amit mindig is elérhetetlen célnak kell tekintenünk – Bahá'u'lláh összehasonlíthatatlan szavainak illendő módon történő visszaadását.

SHOGHI

URUNK, A MAGASZTOS, A LEGMAGASABB NEVÉBEN

Senki sem érheti el az igaz megértés óceánjának partjait, hacsak nem szakad el mindentől, ami a mennyben és a földön van. Tisztítsátok meg lelketeket, ó, világ népei, hogy tán elérhessétek azt az állapotot, melyet Isten néktek rendelt, és emígyen beléphessetek a szentség házába, mely a Gondviselés rendelése szerint a Bayán mennyboltozatán emeltetett.

A Próféták közt volt Noé. Kilencszáz s ötven esztendőn át sürgette népét imádságos szívvel és szólította őket a biztonság és béke mennyországába. Hívására azonban senki sem figyelt. Minden nap oly fájdalmat és szenvedést zúdítottak áldott Személyére, hogy senki nem hitte, hogy túlélheti őket. Mily sokszor tagadták meg Őt, mily rosszindulatúan gyanúsították! Miképp meg van írva: „És valahányszor elhaladtak Mellette népének előkelői, gúnyt űztek

1 Korán 36:30

2 Korán 40:5

3 Korán 11

Belőle. Azt mondta: ’Gúnyolódjatok csak Rajtunk. Hamarosan Mi fogunk majd gúnyolódni rajtatok, amiként ti teszitek. És végül meg fogjátok majd tudni.’”1 Sok idő múltán társainak többször is diadalt ígért, és kitűzte annak óráját. De amikor eljött az idő, az isteni ígéret nem teljesült be. Ennek okán kevés követője közül is elfordult Tőle néhány, és erről a legjobban ismert könyvek feljegyzései is tanúbizonyságot tesznek. Biztosan tanulmányoztad már ezeket, vagy ha nem, kétségtelenül fogod. Végül, amint a könyvek és a hagyományok mondják, követői közül csupán negyvenen vagy hetvenketten maradtak Vele. És ekkor felkiáltott Lénye legmélyéből: „Uram! Ne hagyjál a földön egyetlen hitetlent sem!”2

És Utána az Örökkévaló, a Láthatatlan Ridvánjából megjelent Sálih szent személye, Aki a népet újra az örökélet folyójához szólította. Több mint

1 Korán 11:38

2 Korán 71:26

3 Korán 29:2

4 Korán 35:39

száz évig intette őket, hogy tartsák be szigorúan Isten parancsolatait, és kerüljék azt, ami tiltott. Figyelmeztetései azonban nem hoztak gyümölcsöt, és könyörgése meddő maradt. Számos alkalommal vonult el a világtól és élt egymagában. Mindez pedig annak ellenére, hogy az az örök Szépség az embereket nem máshová, mint Isten városába hívta. Amint az írva van: „És Tamúd törzséhez elküldtük az ő testvérüket Sálihot. Azt mondta: ’Ó, népem! Szolgáljátok Istent! Nincs más istenetek Rajta kívül!’... Azok azt mondták: ’Sálih! Korábban a reménység voltál Te közöttünk. Vajon meg akarod tiltani nekünk, hogy azt szolgáljuk, amit atyáink szolgáltak? Bizony, nyugtalanító kétségben vagyunk az iránt, amire hívsz minket.’”1 Mindez hiábavaló volt, mígnem végül hatalmas kiáltás harsant fel és mind elkárhoztak.

És mikor Ábrahám napja véget ért, Mózes ideje következett. A mennyei uralom botjával felfegyverkezvén, az isteni tudás fehér kezével ékesítvén, az istenszeretet Páránjáról alászállván, a hatalom és az örökké tartó fenség kígyóját forgatván ragyogott rá a világra a Sínai fényhegyéről. A föld összes népét és nemzetségét az öröklét királyságába szólította, és meghívta őket, hogy részesüljenek a hűség fájának gyümölcséből. Bizonyosan tudod, mily keményen szegült Ellene Fáraó és annak népe, és a meddő képzelgés mily köveit szórta a hitetlenek keze azon áldott Fára. Annyira, hogy végül Fáraó és népe felkeltek, és minden módon azon igyekeztek, hogy a hamisság és tagadás vizével kioltsák azon szent Fa tüzét, feledvén az igazságot, hogy az isteni bölcsesség lángját földi víz ki nem olthatja és az örök uralom lámpását halandó szélrohamok el nem nyomhatják. Sőt, ha látó szemekkel nézel, és Isten szent akaratának és kedvének ösvényét járod, felfedezed, hogy az a víz csak még inkább felszítja a láng tüzét, és azok a szélrohamok is csupán a

1 Korán 11:61, 62

2 Ábrahám

lámpa megőrzését biztosítják. Mily igazul jegyezte meg egy hívő a Fáraó nemzetségéből, kinek történetét a Mindenek Felett Dicsőséges az Ő Szeretettjének kinyilatkoztatott Könyvében mondja el: „És Fáraó családjából egy hívő férfi, aki elrejtette hitét, azt mondta: ’Meg akartok ölni egy embert, mert azt mondja: az én Uram Isten – holott nyilvánvaló bizonyítékokkal jött hozzátok a ti Uratoktól? Ha hazudik, akkor a hazugsága őellene fordul. Ha azonban igazat mond, akkor benneteket fog sújtani annak egy része, amivel fenyeget titeket. Isten nem vezérli az igaz útra azt, aki semmibe veszi a határokat és hazudozik.’”1 Végezetül oly nagy volt a gonoszságuk, hogy ugyanezt a hívőt szégyenletes halálra adták. „Isten átka legyen a zsarnokokon.”2

Fontold meg, mi lehetett az indítéka az ilyen cselekedeteknek? Mi késztethette őket ilyen viselkedésre a Mindenek Felett Dicsőséges szépségének Kinyilatkoztatói iránt? Ami a múltban az emberek tagadását és ellenkezését okozta, ugyanaz vezetett most a jelen kor embereinek megátalkodottságához is. Azt állítani, hogy a Gondviselés bizonyságtétele hiányos volt, és ez okozta az emberek tagadását, nyílt istenkáromlás. Mily távol állna a Mindenek Felett Bőkezű kegyelmétől, szerető gondviselésétől és gyengéd irgalmától, hogy kiválasztván egy lelket az összes ember közül teremtményeinek irányítására, egyfelől visszatartsa Tőle isteni bizonyságának

1 Korán 40:28

2 Korán 11:18

3 Korán 2:87

teljes mértékét, másfelől pedig szigorú büntetést mérjen Annak népére, mert elfordult Választottjától. Ó nem, isteni Lényegének Megnyilvánulásain keresztül a minden létező Urának jótékonysága minden időkben körülfogta az egész földet, és mindent, ami benne lakozik. Egy pillanatra sem vonta meg Ő kegyelmét, egy pillanatra sem szűnt meg szeretető kedvességének zápora az emberiségre hullani. Következésképpen, az ilyen viselkedés semmi másnak nem tulajdonítható, mint azon lelkek korlátoltságának, akik az önteltség és gőg völgyében járnak, Istentől távoli vadonban tévelyegnek, saját meddő képzelgéseik rabjai, és hitük vezetőinek parancsait követik. Fő gondjuk a puszta ellenkezés; egyetlen vágyuk az igazság semmibe vétele. Minden elfogulatlan megfigyelő számára világos és nyilvánvaló, hogy amennyiben ezek az emberek az Igazság Napcsillaga Megnyilvánulásainak idejében megtisztították volna szemüket, fülüket és szívüket mindattól, mit láttak, hallottak vagy éreztek, bizonyosan nem fosztattak volna meg Isten szépségének látványától, és nem tévelyedtek volna messze a dicsőség lakhelyétől. De mivel Isten bizonyságtételét saját tudásuk mércéjével mérték, melyet hitük vezetőinek tanításaiból szedegettek össze, és eltérőnek találván azt korlátolt megértésükkel, ily helytelen tettekre ragadtatták magukat.

15. A vallási vezetők minden korban akadályozták népüket abban, hogy elérhessék az örök megváltás partjait, minthogy ők tartották a fennhatóság gyeplőit erős markukban. Egyesek hatalomvágyból, mások pedig a tudás és megértés hiányában okozták az emberek nélkülözését. Jóváhagyásukkal és hatalmuk folytán Isten minden Prófétája ivott az áldozat kelyhéből, és felszárnyalt a dicsőség magaslataira. Mily kimondhatatlan kegyetlenségeket zúdítottak azok, akik a tekintély és tudás székeinek birtokában voltak, a világ igazi Uralkodóira, az isteni erény azon Drágaköveire! Megelégedvén múlandó uralommal, megfosztották magukat az örökké tartó hatalomtól. Így szemük nem pillantotta meg a Hőn Szeretett orcájának fényét, sem nem hallgatta fülük a Vágy Madarának édes dallamait. Ezért minden szent könyv említést tesz korának papjairól. Ezt mondja: „Ti Írás birtokosai! Miért nem hisztek Isten jeleiben, holott ti magatok is az isteni igazság tanúi vagytok?”1 És szintúgy mondja Ő: „Ti Írás birtokosai! Miért homályosítjátok el az igazat a hamissal, és titkoljátok el az igazat?”2 Valamint így szól: „Mondd: ti, Írás birtokosai, miért tartjátok vissza a hívőket Isten útjától?”3 Nyilvánvaló, hogy az „Írás birtokosai” alatt, akik elűzték embertársaikat Isten egyenes

1 Korán 3:70

2 Korán 3:71

3 Korán 3:99

ösvényéről, nem mások értendők, mint a kor papjai és hittudósai, kiknek nevét és jellemét a szent könyvek leleplezték, és akikre az azokban feljegyzett versek és hagyományok utalnak – ha Isten szemével tekinted.

És mikor Mózes napjai véget értek, és Jézus fénye a Lélek hajnalából előragyogva körülfogta a világot, Izrael egész népe tiltakozva kelt fel Ellene. Azt kiáltozták, hogy Annak, Kinek eljövetelét a Biblia megjövendölte, Mózes törvényeit kell hirdetnie és beteljesítenie, míg ez a fiatal názáreti, Ki az isteni Megváltó rangját igényelte magának, eltörölte a válás és a szombatnap törvényét – Mózes összes törvénye közül a két legfontosabbat. Továbbá, mi van az eljövendő Megnyilvánulás jeleivel? Ez az izraeli nép még ma is azt a Megnyilvánulást várja, Akit a Biblia megjósolt! A Szentség hány Megnyilvánulása, az örök fény hány Kinyilatkoztatója jelent már meg Mózes óta, és Izrael mégis, az ördögi képzelgés és hamis képzelődés legsűrűbb fátylaiba burkolózva ma is azt várja, hogy a saját kezével formált bálvány fog megjelenni, azon jelek kíséretében, melyeket ő maga talált ki! Így hát Isten megragadta őket bűneik miatt, kioltotta bennük a hit szellemét, és

1 Korán 3:7

megkínozta őket a legmélyebb pokol tüzével. És mindezt csak azért, mert Izrael nem volt hajlandó megérteni a Bibliában az eljövendő Kinyilatkoztatás előjeleiről kinyilatkoztatott szavak jelentését. Mivel igazi értelmüket soha fel nem fogta, és ezen események látszólag soha nem következtek be, ezért Izrael megfosztotta magát Jézus szépségének felismerésétől és Isten arcának látványától. És még mindig az Ő eljövetelét várják! A föld összes népe és nemzetsége időtlen időktől kezdve egészen a mai napig ily képzeletszülte és helytelen gondolatokhoz ragaszkodik, s így megfosztja magát a lelki tisztaság és szentség forrásaiból patakzó tiszta víztől.

Azok számára, akik megértéssel ruháztattak fel, világos és nyilvánvaló, hogy amikor Jézus szeretetének tüze elemésztette a zsidók korlátozottságának fátylait, és nyilvánvalóvá vált hatalma, melyet részben el is ismertek, Ő, a láthatatlan Szépség Kinyilatkoztatója egy nap tanítványaihoz fordulván saját elhunytára utalt, felkeltve ezzel szívükben a gyász tüzét, ezt mondta nekik: „Elmegyek és majd visszajövök hozzátok.”3 Más alkalommal pedig így szólt: „Elmegyek, és egy másik jön el hozzátok, Aki elmond néktek mindent, amit Én nem mondtam, és beteljesít mindent, amiről beszéltem.”4 E két mondás jelentése egy és ugyanaz, ha mennyei belső látással elmélkednél Isten Egységének Megnyilvánulásairól.

1 Ejtsd: Hidzsáz, nyelve az arab

2 Akkoriban többségben perzsáktól lakott terület

3 János 14:28

4 János 14:26

E Bántalmazott csak az egyik ilyen esetet fogja idézni, hogy Isten kedvéért olyan adományokkal ruházza fel az emberiséget, melyek még a titkos és szent Fa kincstárában rejteznek, hogy a halandó emberek ne nélkülözzék részüket a halhatatlan gyümölcsből, és az örök élet vizének egy harmatcseppjében részesülhessenek, mely Bagdadból, a „Béke Hajlékából” árad az emberiségre. Nem kérünk Mi sem jutalmat, sem dicséretet. ”Isten kedvéért tápláljuk lelketeket. Nem akarunk tőletek sem fizetséget, sem hálát.”1 Ez az étel, mely örök életet ad a tiszta szívűeknek és megvilágosodott

1 Korán 76:9

szelleműeknek. Ez a kenyér, melyről megmondatott: „Ó, Urunk! Küldd le hozzánk a Te kenyeredet az égből.”1 E kenyér soha nem tartatik vissza azoktól, akik erre érdemesek, és soha el nem fogy. A kegyelem fáján nő örökkön örökké; minden időkben alászáll az igazságosság és irgalom mennyországából. Miként Ő mondja: „Vajon nem láttad-e, hogyan élt Isten példabeszéddel egy jó szóról? Olyan az, mint egy jó fa, amelynek szilárd a gyökere s az ágai az égbe nyúlnak: mindenkor gyümölcsöt hoz.”2

Íme a dallamok, melyeket Jézus, Mária Fia énekelt a fenséges hatalom hangján az Evangélium Ridvánjában, kinyilatkoztatván azon jeleket, melyek az Őt követő Megnyilvánulás eljövetelét be kell jelentsék. A Máté szerint való első Evangéliumban feljegyeztetett: És mikor Jézust az Ő eljövetelének jeleiről kérdezték, azt mondta nekik: „Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval...”3 Perzsa

1 Korán 5:114

2 Korán 14:24-25

3 Máté 24:29-31

nyelven1 e szavak értelme a következő: Amikor a nyomorúság és megpróbáltatások, melyeknek az emberiséget kell sújtaniuk, be fognak teljesülni, akkor a nap nem süthet többé, a Hold sem világíthat, az ég csillagai a földre hullanak, és a föld tartópillérei megrendülnek. Ekkor tetszenek majd fel az Emberfia jelei az égen, vagyis a megígért Szépség és az élet Lényege e jelek megjelenésekor kilép a láthatatlan birodalmából a látható világba. És Jézus ezt mondja: abban az időben minden földön élő nép és nemzetség jajgatni és siránkozni fog, és látják majd ama isteni Szépséget a felhőkön alászállni a mennyből hatalommal, fenséggel és ragyogással, angyalait nagy trombitaszóval szétküldvén. A másik három Evangéliumban, Márk, Lukács és János szerint ugyanilyen kijelentéseket jegyeztek le. Mivel korábbi arab nyelvű Tábláinkban hosszasan tárgyaltuk ezeket, nem említjük őket ezen oldalakon, hanem egyetlen utalásra korlátozzuk Magunkat.

E részen kívül még egy vers van az Evangéliumban, ahol Ő így szól: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.”2 Ez az oka, hogy Jézus követői azt tartották, hogy az Evangélium törvénye soha el nem töröltetik, és bármikor is ölt testet a megígért Szépség,

1 Bahá’u’lláh az Evangéliumot arabul idézi, és perzsául értelmezi.

2 Lukács 21:33

és mutatkozik meg az összes jel, Neki meg kell erősítenie és be kell vezetnie az Evangéliumban kinyilatkoztatott törvényt, hogy a világon ne maradhasson más hit, csak az Ő hite. Ez az alapvető hitvallásuk. És meggyőződésük, hogy ha testet öltene is egy személy az összes megjövendölt jellel, és azt hirdetné, ami ellentétes az Evangélium törvényének betűjével, biztosan meg kell tagadniuk őt, nem lennének hajlandóak törvényének engedelmeskedni, hitetlennek bélyegeznék, és kinevetnék. Bizonyíték erre az, ami akkor történt, amikor felkelt a Mohamedi Kinyilatkoztatás napja. Ha minden Törvénykorszakban alázatos lélekkel Isten Megnyilvánulásaitól keresték volna a szent könyvekben kinyilatkoztatott ilyen szavak igazi jelentését – mely szavak félreértelmezése volt az oka, hogy az emberek megfosztattak a Sadratu'l-Muntahá, a végső Cél felismerésétől –, bizonyosan elvezettettek volna az Igazság Napjának fényéhez, és felfedhették volna az isteni tudás és bölcsesség misztériumait.

Ha e „nyomorúság” (mely szó szerint nyomást jelent) úgy értelmezendő, hogy a Föld össze kell zsugorodjon, vagy ha az emberek ostoba képzelgése ehhez hasonló csapásokat gondolna ki, melyek az emberiséget kell sújtsák, világos és nyilvánvaló, hogy ilyen események soha

sem következhetnek be. De akkor majd bizonyosan tiltakozni fognak, hogy az isteni kinyilatkozás ezen előfeltétele nem teljesült be. Ezt bizonygatták, és most is ezt teszik. Holott a „nyomorúság” jelentése azon képesség hiánya, hogy szellemi tudást szerezzen valaki, és felfogja Isten Szavát. Azt kell érteni rajta, hogy amikor az Igazság Napcsillaga lenyugodott, és az Ő fényességét visszaragyogó tükrök is eltávoztak, az embereket „nyomorúság” és nehézségek fogják sújtani, és nem tudják, kihez forduljanak vezetésért. Emígyen igazítunk el téged a hagyományok értelmezésében, és tárjuk fel néked az isteni bölcsesség misztériumait, hogy felfoghasd talán jelentésüket, és azok közül való lehess, akik kortyoltak az isteni tudás és megértés serlegéből.

Egy másik értelemben ezek a szavak az előző Törvénykorszak papságát és hittudósait jelentik, akik már a következő Kinyilatkoztatás idején élnek, és akik a vallás gyeplőit a markukban tartják. Ha ezek a papok megvilágosulnak az utóbbi Kinyilatkoztatás fényétől, elfogadhatóvá válnak ők Isten előtt, és örök fénnyel fognak ragyogni. Máskülönben elsötétültnek fognak nyilváníttatni, még ha látszólag továbbra is vezetők, minthogy hit és hitetlenség, vezetés és tévelygés, boldogság és boldogtalanság, világosság és sötétség mind Annak a jóváhagyásától függ, Ki az Igazság Napcsillaga. Aki az Ítélet Napján az egyes korok papjai közül megkapja az igaz tudás Forrásától a hit bizonyságát, az valóban a tudás, az isteni kegy, és az igaz

1 A 12 síita imám

2 Ismert síita ima, „sirató” a 12 imámról

megértés fényének befogadójává válik. Máskülönben megbélyegeztetik, mint aki bűnös oktalanságban, tagadásban, istenkáromlásban és elnyomásban.

Egy további értelemben a „nap”, „hold” és „csillagok” kifejezések azon törvényeket és tanításokat jelentik, melyek minden egyes Törvénykorszakban felállíttattak és kihirdetettek, mint az ima és a böjt törvénye. A Korán törvénye szerint, miután Mohamed Próféta szépsége a fátyol mögé rejtezett, ezeket tartották Törvénykorszaka legalapvetőbb és legkötelezőbb törvényeinek. Tanúskodik erről a hagyományok és a krónikák szövege,

1 Korán 55:5 (Bahá’u’lláh másképp idézi)

2 A síita hagyomány szerint az első két kalifát jelölik.

melyeket, minthogy széles körben ismertek, szükségtelen itt ismertetnünk. Sőt, az imára vonatkozó törvényt minden Kinyilatkoztatásban hangsúlyozták, és egyetemesen be is tartatták. Erről tanúskodnak az azon fényeknek tulajdonított feljegyzett hagyományok, melyek az Igazság Napcsillagából, Mohamed Próféta lényegéből elősugárzottak.

Ez az alapvető célja Isten Megnyilvánulásai szimbolikus szavainak. Következésképpen, a „nap” és „hold” kifejezések fent említett alkalmazása a szent versek és feljegyzett hagyományok alapján került bemutatásra és

1 Korán 67:2

bizonyításra. Így tehát tiszta és nyilvánvaló, hogy „a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak” kijelentés alatt a papok konoksága és az előző isteni Kinyilatkoztatás által szilárdan megalapított törvények eltörlése értendő, melyek mindegyikét jelképes beszédben előre vetítette Isten Megnyilvánulása. Ezen serlegből nem részesülhet más, csak az igazak, nem kaphat belőle más, csak az istenfélők. „A tiszta hitűek olyan kupából isznak, amelyben a borhoz kevert víz kámforral fűszerezett.”1

Ó, testvérem, tedd meg a szellemi lépést, hogy gyorsan, mint a szem rebbenése, átsuhanhass az Istentől való távollét és Tőle való megfosztottság vadonjain, elérhesd az örök újraegyesülés Ridvánját, és következő lélegzetedre már a mennyei Lelkekkel társaloghass. Mert emberi lábakkal soha nem remélheted, hogy e végtelen távolságokat bejárhatod, sem nem

1 Korán 76:5

2 Korán 6:91

3 Korán 41:30

érheted el célodat. Béke legyen azon, kit az igazság fénye elvezet minden igazsághoz, és aki Isten nevében az Ő Ügye ösvényén áll, az igazi megértés partján.

Törekedj arra, hogy e világos, ez erőteljes, egyértelmű és határozott kijelentésekből hasonlóképpen megérthesd az „ég meghasadásának” jelentését is – azon jelek egyikéét, melyeknek meg kell előzniük a végső Órát, a Feltámadás Napját. Miként mondotta: „Amikor az ég meghasad…”2 Az „ég” alatt az isteni Kinyilatkoztatás mennyboltozata értendő, mely felemeltetik minden Megnyilvánulással, és széthasíttatik minden soron következővel. A „meghasadás” azt jelenti, hogy a megelőző Törvénykorszak meghaladottá vált és eltöröltetett. Istenre mondom! Az, hogy ez a mennybolt széthasíttatik, az értők szemében hatalmasabb tett, mint az egek meghasadása! Gondolkozz el ezen. Hogy az isteni Kinyilatkoztatás, mely sok éve biztosan állt; melynek árnyékában nőtt fel és tápláltatott mindenki, aki azt elfogadta; mely törvényeinek fényével nemzedékeket fegyelmeztek; mely szavainak nagyszerűségét az emberek apjuktól hallották; oly módon, hogy emberi szem mást nem is láthatott, mint kegyelmének mindent átható befolyását, és halandó fül mást nem hallhatott, mint parancsolatának visszhangzó fenségét – mily cselekedet hatalmasabb annál, mint hogy egy ilyen Kinyilatkoztatás Isten ereje által „meghasadjon”, és egyetlen lélek megjelenésével eltöröltessen? Fontold meg, hatalmasabb cselekedet-e ez, mint az, amit e szánalmas és ostoba emberek képzeltek a „menny meghasadása” jelentéséről?

1 Korán 70:40

2 Korán 82:1, 84:1

A teremtés Királya nagylelkűségének szellője még magát a fizikai értelemben vett földet is megváltoztatta, ha mérlegelnéd szívedben az isteni Kinyilatkoztatás misztériumait.

1 Mohamed kijelentése a hagyomány szerint

2 Korán 14:48

Tudd bizonyosan, hogy mindezen jelképes kifejezések és homályos utalások célja, melyek Isten szent Ügye Kinyilatkoztatóitól erednek, az volt, hogy próbára tegye és megvizsgálja a föld népeit; hogy ezáltal különböztethessen meg a tiszta és megvilágosodott szívek földje a romlandó és terméketlen talajtól. Az idők kezdetétől fogva ez volt Isten eljárása teremtményei között, és erről tesznek bizonyságot a szent könyvek feljegyzései is.

1 Korán 39:67

Mióta Mózes testet öltött, az Isteni Szó Hírnökeként leküldött Próféták hosszú sorából, úgymint Dávid, Jézus, és mások a magasztosabb Megnyilvánulások közül, akik a Mózes és Mohamed Kinyilatkoztatása közötti időszakban megjelentek, egy sem változtatta meg soha a Qiblih törvényét. A teremtés Urának e Hírnökei mind arra utasították népüket, hogy ugyanabba az irányba forduljanak. Isten, az eszményi Király szemében a föld minden helye egy és ugyanaz, annak kivételével, melyet Ő Megnyilvánulásainak napjaiban egy bizonyos célra kijelöl. Miként kinyilatkoztatta: „Istené Napkelet és Napnyugat, és ahová csak fordultok,

1 Imairány, amely felé imádkozás közben fordulni kell.

2 Mekka

3 Medina

4 Korán 2:144

5 Földre borulás

6 Mekkában

7 Korán 2:149

Isten orcája ott van.”1 E tények igazsága ellenére, miért kellett megváltoztatni a Qiblih-t, ezáltal olyan félelmet kelteni az emberek között, megingatni a Próféta társait, és akkora felbolydulást okozni körükben? Bizony, ilyen dolgok, melyek megdöbbenést keltenek minden ember szívében, csakis azért történnek, hogy Isten próbakövével minden egyes lelket próbára tegyen, hogy az igazak felismerhetők és megkülönböztethetők legyenek a hamisaktól. Ím, ezt nyilatkoztatta ki az emberek közötti szakadás után: „A Qiblih-t, amely felé fordultál, csak azért rendeltük el, hogy megtudjuk, ki követi a Küldöttet, és ki tántorodik vissza.”2 „Mintha megriadt szamarak lennének, amelyek az oroszlán elől menekülnek.”3

Ha az emberek elgondolkodnának a régmúlt idők Prófétáinak életén, oly könnyen megismerhetnék és megérthetnék e Próféták viselkedésének módját, hogy többé nem gátolnák látásukat olyan tettek és szavak, melyek ellentétesek önnön világi vágyaikkal, és így minden eltakaró fátylat az isteni tudás Csipkebokrában égő tűzzel emészthetnének fel, és biztonságban lakozhatnának a béke és bizonyosság trónusán. Vedd például Mózest, 'Imrán fiát, a magasztos Próféták egyikét, és egy Isten által kinyilatkoztatott könyv Szerzőjét. Amint fiatalkorában egy nap a piactéren haladt át – még küldetése kinyilvánítása előtt – két embert látott viaskodni egymással. Az egyik Mózes segítségét kérte az ellenfele ellen. Mire Mózes közbeavatkozott, és megölte

1 Korán 2:115

2 Korán 2:143

3 Korán 74:50-51

azt. Bizonyságul szolgál erre a szent Könyv szövege. Ha a részleteket felidéznénk, igencsak megnyújtaná és megszakítaná az érvelés menetét. A történtek híre elterjedt az egész városban, és Mózes félelemmel telt el, mint erről a Könyv szövege tanúskodik1. S mikor a figyelmeztetés: „Ó, Mózes! Bizony az elöljárók azt mérlegelik Veled kapcsolatban, hogy megölnek Téged”2 a fülébe jutott, elhagyta a várost, és Midiánban élt egy ideig Shoeb szolgálatában. Visszatértében belépett a Sínai pusztaság szent völgyébe, és ott megpillantotta a dicsőség Királyának jelenését a „Fán, mely nem tartozik sem a Kelethez, sem a Nyugathoz.”3 Ott hallotta a felszított tűzből szólni a Lélek felrázó Hangját, mely megparancsolta Neki, hogy szórja a fáraói lelkekre az isteni útmutatás fényét; így megszabadítván őket az önzés és vágy völgyének árnyaitól, képessé tehesse őket a mennyei örömök mezejének elérésére, megszabadíthassa őket az Úrtól való távollét zavarodottságából a lemondás Salsabíl-ján keresztül, és végül beléphessenek az isteni jelenlét békés városába. Mikor Mózes elment Fáraóhoz, és amint Isten megparancsolta, átadta neki a mennyei Üzenetet, az sértő szavakkal fordult Hozzá: „Nem te vagy-e, ki gyilkosságot követett el és hitetlenné lett?” Így idézi fel a fenség Ura, amit Fáraó Mózeshez szólott: „’Mit tettél! Hálátlan voltál a hálátlanok között, amikor elkövetted azt, amit elkövettél.’ Mózes azt mondta: ’Amikor elkövettem azt, tévelygő voltam a tévelygők között. És miután féltem tőletek, elmenekültem előletek. Az én Uram pedig

bölcsességgel ruházott fel, és Küldötté tett a Küldöttek között.’”4

58. És most, fontold meg szívedben a zűrzavart, melyet Isten támaszt. Gondold meg a furcsa és sokféle próbát, mellyel Ő szolgáit vizsgáztatja. Lásd, miként választotta ki hirtelen szolgái közül, és bízta rá az isteni útmutatás magasztos küldetését Arra, Kiről tudták, hogy emberölésben vétkes, Aki saját maga is elismerte kegyetlenségét, és Aki a világ szeme előtt majd harminc évig Fáraó otthonában nevelkedett és asztaláról étkezett. Vajon nem lett volna Isten, a mindenható Király képes arra, hogy visszatartsa Mózes kezét a gyilkolástól, hogy azt ne társítsák Vele, zavart és ellenszenvet keltve az emberekben?

1 Mózes II. 2:11-14

2 Korán 28:20, Mózes II. 2:15

3 Korán 24:35

4 Korán 26:19-21

És most, figyelj, ó, testvérem! Ha hasonló dolgok nyilatkoztatnának ki ebben a Törvénykorszakban, és ilyen események történnének most, mit tennének az emberek? Esküszöm Arra, Ki az emberiség igaz Tanítómestere

1 Korán 19:23

2 Korán 19:28

és Isten Szavának Kinyilatkoztatója, hogy az emberek azonnal és kétségtelenül hitetlennek bélyegeznék, és halálra adnák. Mily távol vannak attól, hogy figyelmezzenek a hangra, mely kijelenti: Íme, egy Jézus jelent meg a Szentlélek leheletéből, és egy Mózes szólíttatott egy Istentől elrendelt feladatra! Még ha milliárdnyi hang kiáltana is, egy fül sem figyelne, ha kijelentenénk, hogy egy apátlan Gyermekre ruháztatott a Prófétaság küldetése, vagy hogy egy gyilkos hozta el az égő Csipkebokor tüzéből az üzenetet „Bizony, bizony, Én vagyok Isten!”

Ezek a bölcsek így szóltak: „Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az Ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk Néki.”2 Kutatásuk során megtudták, hogy a Gyermek Betlehemben, Júdea földjén született. Ez volt a jel, mely a látható égbolton megnyilvánult. Ami a láthatatlan mennybolt – az isteni tudás és megértés mennyboltjának – jelét illeti, Yahyá volt az, Zakariás fia, aki a népnek Jézus Megnyilvánulásának örömhírét hirdette. Amint Ő kinyilatkoztatta: „Isten hírül adja neked Yahyá megszületését, aki eljő, hogy megerősítse Isten Igéjét, s aki úr lesz, önmegtartóztató és próféta az igazak közül.”3 Az „Ige” jelentése Jézus, Kinek eljövetelét Yahyá megjövendölte. Továbbá, a mennyei Írásokban megíratott: „Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, aki prédikált Júdea pusztájában. És ezt mondta: ’Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.’”4 Keresztelő János pedig Yahyá.

1 A napkeleti bölcsek

2 Máté 2:2

3 Korán 3:39

4 Máté 3:1-2

És most, ami Jézus szavait illeti: „És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.” E szavak azt jelentik, hogy azokban a napokban az emberek az isteni szépség Napjának, a tudás Holdjának és a mennyei bölcsesség Csillagainak az elvesztését fogják siratni. Ezután pedig megpillantják a Megígért, az imádott Szépség orcáját, alászállván a mennyből és eljővén a felhőkön. Ezen az értendő, hogy az isteni Szépség Isten akaratának mennyországából fog megnyilvánulni, és az emberi templom alakjában fog megjelenni. A „menny” kifejezés fenséget és magasztosságot jelöl, minthogy ez a Szentség Megnyilvánulásai kinyilatkoztatásának, az örök dicsőség Hajnalainak a székhelye. Ezek az örökkévaló Lények, habár anyjuk méhéből születnek a világra, valójában Isten akaratának mennyországából

1 Sejk Ahmad-i-Ahsá'í és Siyyid Kázim-i-Rashtí

szállnak alá. Bár itt a földön lakoznak, igazi otthonuk mégis a dicsőség menedéke a magasságbéli birodalmakban. Míg a halandók között járnakkelnek, az isteni jelenlét mennyországában szárnyalnak. Láb nélkül járnak a szellem ösvényén, és szárny nélkül emelkednek az isteni egység fennkölt magaslataira. Minden röpke lélegzettel átszelik az űr végtelenségét, és minden pillanatban bejárják a látható és láthatatlan királyságait. Trónusukra ez íratott: „Semmi sem tarthatja vissza Őt attól, hogy bármi mással is foglalatoskodjon”, és székükön ez áll: „Minden nap másként munkálkodik.”1 Az Örökkévaló páratlan ereje küldi le Őket, és Isten, a leghatalmasabb Király magasztos akaratából emeltetnek fel. Ezt jelentik a szavak: „eljönni az ég felhőin”.

Tudd bizonyosan, hogy kétfajta tudás létezik: isteni és ördögi. Az első a mennyei sugallat forrásából tör elő, a második csupán üres és homályos gondolatok visszatükröződése. Az előbbi forrása maga Isten, az utóbbi mozgatóereje az önös vágy suttogása. Az egyiket a „Féljétek Istent! Isten

1 Korán 55:29 (A fordítás itt teljesen eltérő Bahá’u’lláh idézetétől)

2 Korán 51:22

3 Perzsa közmondás

tanít benneteket”1 elve vezérli, a másik csupán megerősítése az igazságnak: „A tudás a legsűrűbb fátyol az ember és Teremtője között”2. Az első a türelem, az áhítozó vágy, az igaz megértés és a szeretet gyümölcseit termi, míg a második nem eredményezhet egyebet csak kérkedést, gőgöt és önteltséget. E sötét tanítások bűze, mely elborította a világot, semmilyen módon nem érezhető a szent beszéd azon Mestereinek mondásaiból, Kik kifejtették az igazi tudás jelentését. Az olyan tanítások fája nem hozhat más eredményt, csak romlottságot és lázadást, és nem terem más gyümölcsöt, csak gyűlöletet és irigységet. Gyümölcse halálos méreg, árnyéka emésztő tűz. Mily találóan mondatott meg: „Ne engedd el szíved Vágyának köpönyegét, és a szégyent tedd félre; mondj búcsút a dörzsöltnek, érjen bár neve az égbe.”3

Eltértünk azonban érvelésünk céljától, bár akármi is került említésre, csak végcélunkat szolgálja. Istenre! Bármekkora is a vágyunk, hogy rövidek legyünk, úgy érezzük, nem foghatjuk vissza tollunkat. Mindazok ellenére, amit említettünk, mégis, mily számlálhatatlanok a gyöngyök, melyek érintetlenül maradtak szívünk kagylójában! A belső jelentés hány hurija rejtezik még az isteni bölcsesség termeiben! Senki őket még meg nem közelítette; – hurik, „akiknek... sem ember, sem szellem nem vette el a szüzességét”4. Mindannak ellenére, amit eddig elmondtunk, úgy tűnik, mintha célunk egyetlen betűjét sem ejtettük volna ki, s nem tártuk volna fel tárgyunk egyetlen jelét sem. Mikor találunk egy igaz keresőt, aki magára ölti a zarándokok ruháját, elér szíve vágyának Kába-kövéhez, és fül vagy nyelv nélkül felfedezi az isteni beszéd titkait?

1 Korán 2:282

2 Hagyományos szufi mondás

3Az egyiptomi Ibn Fáriz költeményéből

4 Korán 55:56

Ezek azok a „felhők”, melyek által meghasad az összes földön lakó tudásának és megértésének mennyországa. Miként kinyilatkoztatta: „És azon a napon, amikor az ég széthasad a felhőkkel…”2 Miként a felhők nem engedik, hogy az emberi szem meglássa a napot, úgy gátolják meg ezek a dolgok az ember lelkét abban, hogy felismerje az isteni Égitest fényét. Tanúskodik erről az, ami a hitetlenek ajkáról elhangzott, miként a szent Könyv feltárja: „Azt mondják: ’Miféle Próféta ez? Étket eszik és megfordul a piacokon. Miért nem küldetett le Hozzá egy angyal, hogy intő legyen Vele együtt?’”3 Hasonló módon más Próféták is ki voltak téve szegénységnek és szenvedésnek, éhségnek, s a világ bajainak és forgandó szerencséjének. Minthogy e szent Személyek ily szükségleteknek voltak alávetve, az emberek következésképpen belevesztek a gyanakvás és kétely vadonába, és zavarodottság és tanácstalanság sújtotta őket. Hogyan lehet – csodálkoztak – egy ilyen személy Isten által küldött, hogyan követelhet Magának hatalmat a világ minden népe és nemzetsége fölött, és állíthatja magáról, hogy Ő minden teremtés célja, amint Ő mondta: ”Nem teremtettem volna meg mindent, mi az égben és a földön van, hacsak nem a Te kedvedért”4, miközben ilyen

1 Korán 2:87

2 Korán 25:25

3 Korán 25:7

4 Hadith - hagyomány

hétköznapi dolgoknak van alávetve? Kétségkívül tudsz azokról a gyötrelmekről, a szegénységről, a bajokról és a megaláztatásokról, melyek minden Prófétával megestek, társaival együtt. Biztosan hallottad, miként küldték követőik fejét ajándékul más városoknak, mily borzasztó módon akadályozták őket abban, amire küldettek. Mind egytől egyig az Ő Ügye ellenségeinek prédája lett, és el kellett szenvednie, amit azok elrendeltek.

Kegyelmes Isten! Hiába a figyelmeztetés, mely csodaszép jelképes nyelven és mély értelmű utalásokon keresztül tétetett a múltban, és ami a világ népeinek megébresztésére szolgált, továbbá annak megakadályozására, hogy megfosztassanak részüktől Isten kegyelmének hullámzó óceánjából,

mégis oly dolgok történtek, melyeket láthattunk! Utalás történt e dolgokra a Koránban is, amiről e vers tanúskodik: „Vajon arra várnak, hogy Isten felhőkből készített sátrakban jön hozzájuk...?”1 Bizonyos hittudósok, kik szilárdan ragaszkodnak Isten Szavának betűjéhez, arra a következtetésre jutottak, hogy ez a vers azon várva várt feltámadás egyik jele, mely saját üres képzelgéseikben fogant. És mindez annak ellenére, hogy hasonló utalások tétettek a legtöbb mennyei Könyvben és jegyeztettek le minden olyan részben, mely az eljövendő Megnyilvánulás jeleivel kapcsolatos.

Hasonlóképpen, ezt mondja: „Azon a napon, amikor az égbolt világosan látható füstöt bocsát le, amely ellepi az embereket. Fájdalmas büntetés ez.”2 A Mindenek Felett Dicsőséges azért rendelte el éppen ezeket a dolgokat, melyek ellentétesek a gonoszak vágyaival, hogy ezek legyenek a próbakő és a mérce, mely által megpróbálja Ő a szolgáit, hogy megismerhessék az igaz a gonosztól, és megkülönböztethessék a hívő a hitetlentől. A „füst” jelképes szó súlyos viszályokat jelöl, az elismert normák megszüntetését és lerontását, szűk látókörű képviselőik teljes megsemmisülését. Mily füst lehetne sűrűbb és fojtogatóbb, mint az, mely manapság elborította a világ összes népét, mely kínzássá vált számukra, és melyből reménytelenül képtelenek megszabadulni, bármennyire is erőlködnek? Oly hevesen lobog az önzés tüze bennük, hogy minden pillanatban új kínok látszanak rájuk támadni. Minél többet mondják nekik, hogy Isten e csodás Ügye, ez a Legmagasabbtól származó Kinyilatkoztatás az egész emberiség számára megnyilvánult, napról napra nő és erősebbé válik, annál vadabbul lángol a tűz szívükben. Minél inkább látják Isten szent társaságának megfékezhetetlen erejét, magasztos lemondását és megingathatatlan hitét, akik Isten segedelmével napról napra nemesebbé és ragyogóbbá válnak, annál mélyebb a lelküket emésztő rémület. Istennek hála, e napokban az Ő Szavának ereje oly tiszteletre tett szert, hogy szót sem mernek szólni ellene. Ha szembetalálkoznának Isten követőinek egyikével, aki, ha hatalmában állna, önként és örömmel ajánlana tízezer életet is áldozatként a Szerettéért, oly nagy lenne a félelmük, hogy azon nyomban kijelentenék hitüket Benne, míg maguk között rágalmaznák és átkoznák Nevét! Miként kinyilatkoztatta: „Ha találkoznak veletek, azt mondják: ’Mi hiszünk.’ Ám ha ismét egyedül maradnak, harapdálják az ujjukat haragjukban

1 Korán 2:210

2 Korán 44:10-11

miattatok. Mondd: ’Haljatok meg a haragtól!’ Istennek tudomása van szívetek legtitkosabb gondolatairól is.”1

És most, minthogy e szent lények megtisztították magukat minden emberi korlátozottságtól, felruháztattak szellemi tulajdonságokkal, és felékesíttettek az áldottak nemes vonásaival, ezeket ezért „angyaloknak” nevezték. Ez hát e verseknek a jelentése, melyek minden szavát megmagyaráztuk a legvilágosabb szövegek, a legmeggyőzőbb érvek és a legalaposabb bizonyítékok segítségével.

1 Korán 3:119

2 A síiták hatodik imámja

Az ilyen ellenvetések és nézeteltérések minden korszakban és minden évszázadban elterjedtek voltak. Az emberek mindig is efféle áltató beszédekkel foglalatoskodtak, meddőn tiltakozván: „Miért nem jelent meg ez vagy az a jel?” Ilyen nehézségek csak azért merültek fel, mert a mindenkori papok vezetéséhez ragaszkodtak, és vakon utánozták őket abban, hogy elfogadják vagy elutasítsák-e a világtól való elfordulás ezen Lényegeit, e szent és isteni Lényeket. E vezetők, mivel önös vágyaikba merültek, és múlandó és hitvány dolgokat hajszoltak, ezen isteni Égitesteket úgy tekintették, hogy azok szemben állnak saját tudásuk és megértésük normáival, és útjaik és ítéleteik ellenzői. Minthogy Isten Szavát és az Egység Betűinek2 mondásait és hagyományait szó szerint értelmezték, és azokat saját

1 Korán 25:7

2 A síita imámok

hiányos megértésük szerint magyarázták, megfosztották magukat és egész népüket Isten kegyelmének és irgalmának bőséges záporától. Eközben pedig bizonyságot tesznek a jól ismert hagyományról: „Bizony, rejtett a Mi szavunk értelme, rémítően az”. Más helyütt ezt mondja: „A Mi Ügyünk igencsak megpróbáló és nagyon zavarba ejtő; nem is hordozhatja más, mint a menny kedveltje, vagy egy ihletett Próféta, vagy az, akinek Isten megpróbálta hitét.” Ezek a vallási vezetők elismerik, hogy e három meghatározott feltétel egyike sem illik rájuk. Az első kettőhöz szemmel láthatóan soha fel nem érhetnek; ami pedig a harmadikat illeti, nyilvánvaló, hogy soha nem állták ki az Isten által leküldött próbákat, és mikor megjelent az égi Próbakő, csupán salaknak bizonyultak.

Ez az egyik eset, melyre utalás tétetett. Bizony, a szöveg „megrontása” nem azt jelenti, amit ezen ostoba és nyomorúságos lelkek képzeltek, ahogyan néhányan ma is tartják, hogy a zsidó és keresztény papok kikaparták a Könyvből azon verseket, melyek Mohamed orcáját dicsőítik és magasztalják, és helyükbe ellentétes értelműeket toldottak be. Mily teljességgel üresek és hamisak e szavak! Hogyan csonkíthatná meg az ember a könyvet, amiben hisz, és amit Istentől ihletettnek tart? Emellett a Tóra az egész földön elterjedt, és nem korlátozódott Mekkára és Medinára, hogy titokban megronthatták és kicsavarhatták volna annak szövegét. Ó, nem, a szöveg megrontása az, mellyel ma az összes muszlim hittudós foglalatoskodik, tehát

1 Korán 4:46

hogy Isten szent Könyvét saját üres képzelődéseik és hiábavaló vágyaik szerint értelmezzék. És miként a zsidók Mohamed idején a Tóra azon verseit, melyek Megnyilvánulására utaltak, a saját képzelgésük szerint értelmezték, és visszautasították, hogy megelégedjenek szent szavaival, ezért mondatott ki rájuk a szöveg „megrontásának” vádja. Hasonlóképpen világos, hogy e napon miként rontotta meg a Korán népe Isten szent Könyvének szövegét a várva várt Megnyilvánulás jeleivel kapcsolatban, és értelmezte azt saját hajlandósága és vágyai szerint.

Ezen dolgok elmondásával az a célunk, hogy figyelmeztessünk téged: ha azt állítják, hogy azok a versek, melyekben az Evangélium által hivatkozott jelek említésre kerülnek, megrontattak, ha elutasítják azokat, és helyettük más versekhez és hagyományokhoz ragaszkodnak, tudd, hogy szavuk teljes hazugság és puszta rágalom. Igen, a szöveg Általunk említett értelmében vett „megrontása” valóban bekövetkezett egyes esetekben. Ezek közül néhányat megemlítettünk, hogy minden éleslátó megfigyelő számára

1 Korán 2:75

2 Korán 2:79

világossá váljék, hogy néhány tanulatlan szent Ember kezébe tétetett le az emberi tudás tökéletes ismerete, annak érdekében, hogy a rosszindulatú ellenző megszűnjön erősítgetni, hogy egy bizonyos vers a szöveg „megrontását” jelzi, és azt sugallni, hogy Mi tudatlanságból említettünk meg ily dolgokat. Emellett, a legtöbb olyan vers, mely a szöveg „megrontását” jelzi, a zsidó néppel kapcsolatban lett kinyilatkoztatva, ha átkutatnád a Koráni Kinyilatkoztatás szigeteit.

Drága barátom! Most, amikor Isten örök Reggelének fénye pirkad; amikor szent Szavainak „Isten az egek és a föld világossága”1 sugarai világítják be az egész emberiséget; mikor frigysátra sérthetetlenségét szentséges Kijelentése „Isten rendíthetetlen abban, hogy kiteljesítse az Ő világosságát”2 hirdeti; és a mindenhatóság Karja, rajta tanúságtétele „Ő tartja kezében minden dolgok királyságát”3 tárul ki a föld összes népe és nemzetsége felé; kötelességünk nekigyürkőzni a feladatnak, hogy az Úr kegyelméből és nagylelkűségéből talán beléphessünk a „Bizony, mi Istenéi vagyunk” mennyei Városába, és a „Hozzá térünk mi vissza”4 magasztos honában lakozhassunk. Reád hárul a feladat, hogy Isten engedelmével

1 Korán 24:35

2 Korán 9:32

3 Korán 36:83

4 Korán 2:156

megtisztítsd szíved szemét a világi dolgoktól, hogy felismerhesd az isteni tudás végtelenségét, és oly tisztán láthasd az Igazságot, hogy ne legyen szükséged bizonyítékra az Ő valóságának igazolására, sem bizonyságra az Ő tanúságtételének alátámasztására.

És most, könyörgünk a Bayán népéhez, a közöttük lévő összes tudóshoz, bölcshöz, hittudóshoz és tanúhoz, ne feledjék a Könyvükben kinyilatkoztatott kívánságokat és figyelmeztetéseket. Szegezzék tekintetüket mindenkor Ügyének lényegére, nehogy, amikor Az, Ki az igazság Leglényege, minden dolgok legbenső Valósága, minden fény Forrása testet ölt, a Könyv bizonyos verseihez ragaszkodjanak, és azt okozzák Néki, amit a Korán Törvénykorszakában is okoztak. Mert bizony hatalmas Ő, az isteni hatalom Királya, hogy csodás szavainak egyetlen betűjével kioltsa az élet leheletét az egész Bayánból és annak népéből, és egyetlen betűvel új és örökkön tartó életet ruházzon rájuk, megélessze és kikeltse őket hiábavaló és önző vágyaik sírjából. Óvakodjatok és vigyázzatok, és emlékezzetek, hogy minden dolog a Benne való hitben, az Ő napjának megélésében és isteni Jelenlétének felismerésében leli meg beteljesedését. „Nem az a jámborság, hogyha orcátokat Napkelet vagy Napnyugat felé forgatjátok. A jámborság az, ha valaki hisz Istenben és a Végső Napban...”3 Halld meg, ó, Bayán népe az igazságot, melyre hívlak téged, hogy talán meglelhesd az árnyék óvó menedékét, mely Isten Napján kiterjesztetik az egész emberiség fölé.

1 Hadith

2 Korán 29:51

3 Korán 2:177

A BIZONYOSSÁG KÖNYVE

MÁSODIK RÉSZ

Minden értő és megvilágosodott szív számára nyilvánvaló, hogy Isten, a megismerhetetlen Lényeg, az isteni Lény, mérhetetlen magasságban áll minden emberi jegy fölött, úgymint testi létezés, felemelkedés és alászállás, fejlődés és visszafejlődés. Távol álljon dicsőségétől, hogy emberi nyelv méltón zenghesse dicsőségét, vagy hogy emberi szív felfoghassa kifürkészhetetlen misztériumát. Ő most és mindenkor Lényegének időtlen örökkévalóságába burkolózott, és Valóságában örökre rejtve marad az emberek szeme elől. „A tekintetek nem észlelik Őt, ám Ő észleli a tekinteteket. Ő az Éleselméjű, Akinek mindenről tudomása van.”2 Közvetlen kapcsolat köteléke Őt teremtményeihez semmiképpen nem kötheti. Magasztosan áll Ő minden elválás és egyesülés, minden közelség és távollét fölött és mögött. Jel jelenlétére vagy távollétére nem utalhat, minthogy parancsolatának egyetlen szavára jöttek létre mindenek, mik a mennyben és a földön vannak, és kívánságára, mely maga az Eredendő Akarat, lépett ki minden a teljes semmiből a lét birodalmába, a látható világába.

1 Korán 14:27

2 Korán 6:103

A hagyományok és mondások, melyek közvetlenül utalnak tárgyunkra, számosak és szerteágazóak; a rövidség kedvéért tartózkodunk ezek idézésétől. Ó, nem, minden, ami a mennyekben, és minden, ami a földön van, közvetlen bizonysága Isten tulajdonságai és nevei bennük rejlő megnyilvánulásának, mivel minden atom magában rejti a jeleket, melyek ékesszólóan bizonyítják e legnagyobb Fény megnyilvánulását. Úgy tűnik, e megnyilvánulás ereje nélkül egyetlen lény sem létezhetne. Mily ragyogóak a

1 Korán 3:28

2 Hadith

3 Korán 7:156

4 Hadith

tudás napjai, melyek egy atomban sugároznak, és mily hatalmasak a bölcsesség óceánjai, melyek egy cseppben zúgnak! A legmagasabb szinten igaz ugyanez az emberre, aki minden teremtett dolgok közül ilyen ajándékkal ruháztatott fel, és ilyen kitüntetés dicsőségére választatott ki. Mert benne lehetőségként megmutatkozik Isten minden tulajdonsága és neve, olyan fokon, melyet egyetlen más teremtett lény sem múl felül, vagy halad meg. Mindezen nevek és tulajdonságok vonatkoztathatóak rá. Miként mondotta: „Az ember az Én misztériumom, és Én az ő misztériuma.”1 Számosak a versek, melyeket minden mennyei Könyvben és a szent Írásokban újra és újra kinyilatkoztattak, és melyek ezen legtitokzatosabb és legmagasztosabb témára vonatkoznak. Miként kinyilatkoztatta: ”És megmutatjuk nekik a jeleinket a föld tájain és saját magukban...”2 És ezt is mondja: „és saját magukban. Nem akarjátok látni Isten jeleit?”3 És ismét másutt kinyilatkoztatja: „És ne legyetek hasonlóak azokhoz, akik elfelejtették Istent, s Ő ezért elfeledtette velük önmagukat.”4 Ezzel kapcsolatban Ő, Ki az örök Király5 – legyenek mindenek lelkei, kik a titokzatos Tabernákulumban lakoznak, áldozat Néki – megmondta: „Az ismerte meg Istent, aki megismerte önmagát.”

Abból, ami fentebb elmondatott, nyilvánvaló, hogy minden dolgok legbensőbb valóságukban tesznek bizonyságot arról, hogy bennük Isten nevei és tulajdonságai nyilatkoztattak ki. Mindegyik, a maga saját képességei szerint Isten tudását jelzi és fejezi ki. Oly hatalmas és egyetemes ez a kinyilatkoztatás, hogy átfog az minden teremtett dolgot, láthatót és láthatatlant. Miként kinyilatkoztatta: „Van-é Rajtad kívül másnak oly kinyilatkoztató ereje, mellyel Te nem rendelkezel, hogy az megnyilváníthatott volna Téged? Vak a szem, mely Téged meg nem lát.”6 Hasonlóképpen szólt az örök Király: „Nem láttam semmit, amiben, ami előtt vagy mögött ne Istent láttam volna.” A Kumayl hagyományában is megíratott:

1 Hadith

2 Korán 41:53

3 Korán 51:21

4 Korán 59:19

5 Utalás Ali imámra

6 Husszein imám imája

„Lásd, fény ragyogott elő az öröklét Reggeléből, és ím, hullámai áthatották minden ember legbensőbb valóságát.” Az ember, minden teremtett dolgok legnemesebbike és legtökéletesebbike, mindeneket felülmúlja e kinyilatkoztatás erejét tekintve, és dicsőségének teljesebb kifejeződése. És minden ember közül a legtökéletesebbek, a legkiválóbbak és a legnagyszerűbbek az Igazság Napjának Megnyilvánulásai. Sőt, ezen Megnyilvánulásokon kívül minden az Ő Akaratuk működésén keresztül él, és az Ő kegyelmük kiáradásán keresztül mozog és létezik. „Ha nem Teérted, nem teremtettem volna meg a mennyeket.” Szent jelenlétükben minden tökéletesen semmivé olvad, és elfelejtetik. Dicséretüket emberi nyelv illendően soha nem zengheti, és misztériumukat emberi beszéd soha fel nem tárhatja. A szentség ezen Frigysátrai, ezen eredendő Tükrök, melyek a múlhatatlan dicsőség fényét tükrözik, csupán Annak kifejeződései, Ki a Láthatatlanok Láthatatlanja. Az isteni erény eme ékköveinek kinyilatkoztatásában testesül meg Isten minden neve és tulajdonsága, úgymint tudás és erő, uralom és hatalom, irgalom és bölcsesség, dicsőség, bőség és kegyelem.

110. Isten ezen tulajdonságai soha sem csak egyes, kivételezett Prófétáknak adattak meg és tartattak vissza másoktól. Nem, Isten minden Prófétája, kedvelt, szent és választott Küldöttei kivétel nélkül mind az Ő neveinek viselői és tulajdonságainak megtestesülései. Csupán kinyilatkoztatásuk hevében, valamint fényük egymáshoz viszonyított erejében különböznek egymástól. Miként kinyilatkoztatta: „Egyeseket [Apostolokat] közülük előnyben részesítettünk másokkal szemben.”1 Ezért hát világossá és nyilvánvalóvá vált, hogy Isten ezen Prófétáinak és Választottainak felszentelt személyében az Ő végtelen számú nevének és magasztos tulajdonságainak fénye tükröződik függetlenül attól, hogy ezek a ragyogó Szentélyek némelyik tulajdonság fényét az emberi szem előtt külsőleg felfedik-e vagy nem. Az, hogy Isten egy bizonyos tulajdonságát a mindentől való elfordulás ezen Lényegei külsőleg nem testesítették meg, semmilyen módon nem jelenti azt, hogy azok, Kik Isten tulajdonságainak Hajnalai és szent neveinek Kincsesházai, ne lettek volna ennek birtokában. Ezért, ezen megvilágosodott Lelkek, e szépséges Orcák mindegyike kivétel nélkül felruháztatott Isten minden tulajdonságával, úgymint uralom, hatalom, és hasonlók, még akkor is, ha látszólag minden földi fenségtől megfosztattak is. Minden látó szem számára világos és nyilvánvaló ez; nem igényel sem bizonyítékot, sem bizonyságot.

1 Korán 2:253

Erről tesz bizonyságot az, ami e csodás és magasztos

Törvénykorszakban látható volt. Szent versek miriádjai szálltak alá a hatalom és kegyelem mennyországából, de senki sem fordult feléjük, sem nem szűnt meg az emberek beszédéhez ragaszkodni, melynek egyetlen betűjét sem értik azok, akik azokat kimondták. Emiatt az emberek kétségbe vontak megtámadhatatlan igazságokat, mint ezek, és megfosztották magukat az isteni tudás Ridvánjától, és a mennyei bölcsesség örök mezeitől.

És most, visszatérvén okfejtésünkhöz a kérdéssel kapcsolatban: Miért van az, hogy a Qá’im korlátlan hatalma, melyet a feljegyzett hagyományok szövege megerősít, és a Mohamedi Törvénykorszak ragyogó csillagai továbbadtak, a legkevésbé sem nyilvánult meg? Sőt, ennek éppen az ellenkezője következett be. Nem kínozták-e meg tanítványait és társait az emberek? Nem áldozatai-e még mindig ellenségeik erőszakos ellenállásának? Nem élik-e a megalázott és tehetetlen halandók életét? Mégis, a korlátlan hatalom, melyet a Qá’imnak tulajdonítanak és amelyről az írások beszélnek, valóság, melynek igazságát senki kétségbe nem vonhatja. Ez a korlátlan hatalom azonban nem az a korlátlan hatalom, amit az emberek elméje tévesen elképzelt. Mi több, a régi idők Prófétáinak mindegyike minden alkalommal, amikor kortársaiknak bejelentette az eljövendő Kinyilatkoztatás közeledtét, mind kivétel nélkül és kifejezetten utalt arra a korlátlan hatalomra, mellyel a megígért Megnyilvánulásnak rendelkeznie kell. Erről tesznek bizonyságot az elmúlt idők szent szövegei. Ez a korlátlan hatalom nem egyedül és kizárólagosan a Qá'im jellemzője. Sőt, a korlátlan hatalom jellemzője és Isten minden egyéb neve és tulajdonsága a múltban és mindig, Előtte és Utána, Isten minden egyes Megnyilvánulásának megadatott és megadatik, minthogy e Megnyilvánulások, miként már elmagyaráztuk, Isten, a Láthatatlan tulajdonságainak Megtestesülései, és az isteni misztériumok Kinyilatkoztatói.

1 Korán 7:146

Ezért kiáltott fel Mohamed: „Isten egyetlen Prófétája sem szenvedett oly sérelmeket, mint Én.”1 És a Korán lejegyezte mind az összes Ellene hozott hamis vádat és rágalmat, mind a sok megpróbáltatást, melyet elszenvedett. Gondolj ezekre, hogy tájékozott lehess mindarról, ami a Kinyilatkoztatását érte. Mohamed helyzete olyan súlyos volt, hogy egy időre mindenki megszakította a kapcsolatot Vele és társaival. Bárki, aki érintkezett Vele, ellenségei könyörtelen kegyetlenségének áldozata lett.

1 Hadith

A következő az egyik bizonysága annak a korlátlan hatalomnak, amit Mohamed, az Igazság Napcsillaga gyakorol. Nem hallottad-e, hogy egyetlen verssel miként választotta el Ő a sötétséget a világosságtól, az igazakat az istentelenektől és a hívőket a hitetlenektől? Az Ítélet Napjára vonatkozó összes jel és utalás, melyekről hallottál, úgymint a holtak feltámasztása, az Elszámolás Napja, az Utolsó Ítélet és egyebek mind azon vers kinyilatkoztatásán keresztül váltak nyilvánvalóvá. E kinyilatkoztatott szavak áldást jelentettek az igazaknak, akik ezeket hallván így kiáltottak: „Ó, Isten,

1 Korán 6:35

mi Urunk, hallunk és engedelmeskedünk.”1 Átkot jelentettek azonban a bűn népének, akik ezeket hallván megerősítették: „Halljuk és fellázadunk.”2 Azok a szavak, élesek, mint Isten kardja, elválasztották a hívőt a hitetlentől, és elvágták atyát a fiától. Bizonyosan magad is láttad, hogy miként harcoltak egymás ellen és törtek egymás vagyonára azok, akik megvallották hitüket Benne és azok, akik megtagadták Őt. Hány atya fordult el fiától, hány szerető kerülte kedvesét! Oly könyörtelenül metsző volt Isten e csodás kardja, hogy széthasított minden [emberi] kapcsolatot! Ugyanakkor, gondold meg Szavának összeforrasztó erejét. Nézd, azok, akik között az önzés Sátánja évekig vetette a gonoszság és harag magjait, miként lettek olyan egységesek és forrtak úgy össze e csodás és mindent átható Kinyilatkoztatás iránti hűségükben, hogy úgy tűnt, mintha ugyanazon tőről fakadtak volna. Ilyen Isten Szavának összekötő ereje, mely egyesíti azok szívét, akik elfordultak mindentől Rajta kívül, akik hittek az Ő jeleiben, és Isten szent kegyelmének Kawthár-ját kortyolták a dicsőség Kezéből. Továbbá, mily számosak a különféle hitű, ellenkező vallású és ellentétes természetű népek, akik az Isten Ridvánjából áramló Isteni tavasz életre keltő illatán keresztül, felruháztattak az isteni Egység új palástjával, és ittak az Ő egyedüliségének kelyhéből!

Gondold meg, ez egyetlen verssel, mely az Isteni Akarat mennyországából szállott alá, miként szólíttatott a világ, és mindaz, ami benne van, számvetésre Ővele. Aki elismerte az Ő igazságát és Feléje fordult, annak jócselekedetei súlyosabbnak bizonyultak a rosszaknál, és minden bűne megbocsáttatott és elengedtetett. Ezáltal vált nyilvánvalóvá a Rá vonatkozó szavak igazsága: „Isten gyors a számvetésben.”5 Így fordítja Isten a

1 Korán 2:285

2 Korán 2:93

3Ézsaiás 65:25

4 Korán 7:179

5 Korán 2:202, 3:199, 5:4, 40:17

gonoszságot tisztességgé, ha fel kívánnád kutatni az isteni tudás birodalmait, és ki akarnád fürkészni bölcsességének misztériumait. Hasonlóképpen, aki ivott a szeretet kelyhéből, elnyerte részét az örök kegyelem óceánjából és az örökkön tartó irgalom záporaiból, és belépett a hívő életbe – a mennyei és örök életbe. De aki elfordult azon kehelytől, örök halálra ítéltetett. Az „élet” és „halál” kifejezések, melyekről az írások beszélnek, a hitben talált életet és a hitetlenség okozta halált jelentik. Az emberek nagy része, mivel elmulasztotta e szavak jelentését felfogni, elutasította és megvetette a Megnyilvánulás személyét, és így megfosztotta magát az Ő isteni útmutatásának fényétől, és megtagadta, hogy kövesse ama halhatatlan Szépség példáját.

Minthogy a Korán magyarázói és azok, akik annak betűjét követik, félreértették Isten szavainak belső jelentését, és nem fogták fel azok lényegi célját, igyekeztek bizonyítani a nyelvtan szabályai szerint, hogy ha az „idhá” szó (jelentése ’ha’ vagy ’amikor’) múlt idő előtt áll, akkor kivétel nélkül mindig a jövőre utal. Később igencsak összezavarodtak, amikor megpróbálták a Könyv azon verseit megmagyarázni, ahol ez a szó nem fordult elő. Miként kinyilatkoztatta: „És megfúvatott a trombita. Íme! Ez a rettegett Nap! És minden lélek elszámolásra szólíttatik – egy hajtóval és egy tanúval.”4 Ez és hasonló más versek magyarázatakor esetenként azt állították, hogy az „idhá” szó beleértendő. Máskor meddőn azt erősítgették, hogy mivel az Ítélet Napja elkerülhetetlen, ezért a Könyv úgy utal rá, mint egy múltbeli,

1 Korán 11:7

2 Korán 13:5

3 Korán 50:15

4 Korán 50:20-21

és nem pedig egy jövőbeli eseményre. Mily hiábavaló a bölcselkedésük! Mily borzasztó a vakságuk! Megtagadják a trombita hang felismerését, mely Mohamed kinyilatkoztatásán keresztül e szövegben oly egyértelműen megszólalt. Megfosztják magukat Isten újjáélesztő Lelkétől, melyet abba belelehelt, és ostobán Isten Szeráfjának trombitaszavára várnak, aki Néki csupán egy szolgája! Nem Mohamed saját kijelentése rendelte-e el magát a Szeráfot, az Ítélet Napjának angyalát és az őhozzá hasonlókat? Mondd: Hogyan?! Odaadjátok azt, ami a javatokat szolgálja azért, ami gonosz? Nyomorúságos az, amit ti tévesen elcseréltetek! Bizony, gonosz nép vagytok ti, és szörnyű a ti veszteségetek.

Ilyen dolgok Isten minden Megnyilvánulásának idejében bekövetkeztek. Miként Jézus mondotta: „Újonnan kell születnetek.”2 És így is szólt: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten

1 Korán 17:51

2 János 3:7

országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.”1 E szavak értelme az, hogy aki bármely törvénykorszakban a Lélektől születik, és akit megébreszt a Szentség Megnyilvánulásának lehelete, bizony azok közé számíttatik, akik „életet” és „feltámadást” nyertek, és beléptek Isten szeretetének „paradicsomába”. És aki nem közülük való, az „halálra” és „nélkülözésre” ítéltetett, a hitetlenség „tüzére” és Isten „haragjára”. Az összes szent szövegben, a könyvekben és krónikákban a halál, a tűz, a vakság, a megértés és hallás hiánya mondatott ki ítéletként azokra, akiknek ajka nem érintette az igazi tudás égi kelyhét, és akiknek szíve megfosztatott a Szentlélek kegyelmétől saját idejükben. Miként korábban említettük: „Van szívük, de nem értenek vele.”2

Isten Prófétáinak és a választottaiknak a célja minden korszakban és évszázadban nem volt más, mint hogy megerősítsék az „élet”, „feltámadás” és „ítélet” kifejezések lelki jelentőségét. Ha az ember csak egy kicsit elgondolkodik szívében Ali fenti kijelentésén, biztosan felfedezi a „sír”, „sírbolt”, „sirát”, „paradicsom” és „pokol” kifejezésekben rejlő összes misztériumot. De jaj, mily furcsa és szánalmas! Lásd, minden ember az én sírjában van bebörtönözve, és a világi vágyak legmélyebb mélységeiben

1 János 3:5-6

2 Korán 7:179

3 Lukács 9:60

fekszik eltemetve! Ha hozzájutnál az isteni tudás kristálytiszta vizének csupán egy harmatcseppjéhez, azonnal felismernéd, hogy az igazi élet nem a hús élete, hanem a léleké. Mert a hús élete közös emberben és állatban, míg a lélek életét csupán a tisztaszívűek birtokolják, akik kortyoltak a hit óceánjából, és ettek a bizonyosság gyümölcséből. Ez az élet nem ismer halált, és e lét koronája a halhatatlanság. Miként megmondatott: „Aki igazán hívő, él mind ebben, mind az eljövendő világban.” Ha az „élet” e földi életet jelentené, nyilvánvaló, hogy a halálnak győzedelmeskednie kell fölötte.

Ma azt látod, hogy az isteni tudás Napjának tündöklő ragyogása ellenére az összes ember, magas vagy alacsony, a Sötétség Fejedelme azon bűzös megtestesüléseinek útját követi. Folytonosan hozzájuk fordulnak Hitük finomságait kibogozandó, és azok tudás hiányában olyan válaszokat adnak, melyek hírnevüknek és gazdagságuknak semmilyen módon sem árthatnak. Nyilvánvaló, hogy ezek a lelkek, melyek undorítóak és nyomorultak, mint a bogár maga, nem részesültek az örökkévalóság mósuszillatú szellőjéből, és soha be nem léptek a mennyei öröm Ridvánjába. Akkor miként tudnák ők

1 Mohamed nagybátyjának a címe.

2 Korán 6:122

másoknak átadni a szentség hervadhatatlan illatát? Ilyen az ő útjuk, és az is marad mindörökre. Csak azok juthatnak el Isten Szava megismeréséhez, akik Feléje fordultak, és visszautasították a Sátán megtestesüléseit. Így erősítette meg Isten Kinyilatkoztatása napjának törvényét újra, és jegyezte fel azt az erő tollával a mennyei dicsőség fátyla mögött rejtező titokzatos Táblára. Ha figyelnél e szavakra, ha eltűnődnél külső és belső jelentésükön szívedben, akkor megragadnád az értelmét mindazon homályos problémának, mely ezen a napon áthághatatlan korláttá vált az emberek és az Ítélet Napjának felismerése között. Akkor nem lesz majd több kérdés, ami zaklasson téged. Hőn reméljük, hogy – ha Isten is úgy akarja – nem fogsz nélkülözve és még mindig szomjasan megtérni az isteni irgalom óceánjának partjairól, sem nem térsz vissza ínségesen szíved vágyának romolhatatlan Szentélyéből. Lássuk hát, mily eredményt hoz kutatásod és erőfeszítésed.

Ha a verset „És bizony a Mi seregünk fog győzelmet aratni” szó szerint kellene értelmezni, világos, hogy semmilyen módon nem lenne alkalmazható Isten választottaira és az Ő seregeire, minthogy Husszein, kinek hősiessége olyan nyilvánvaló volt, mint a nap, legyőzve és alávetve itta ki végül a vértanúság serlegét Karbalában, Taff földjén. Ugyanez áll a szent

1 Korán 37:173

2 Korán 9:32

3 Korán 11:18

versre is: „El akarják oltani Isten világosságát a szájukkal, ám Isten rendíthetetlen abban, hogy kiteljesítse az Ő világosságát, még akkor is, ha ez a hitetleneknek nem tetszik”. Ha ezt szó szerint kellene értelmezni, soha nem felelne meg az igazságnak. Mert a föld népei látszólag minden korszakban elfojtották Isten fényét és kioltották Isten Lámpásait. Akkor miként lehetne e Lámpások korlátlan hatalmának fensőbbségét megmagyarázni? Mit jelölhetne Isten akaratának az ereje, hogy „világosságát kiteljesítse”? Miként már láthattuk, oly nagy volt a hitetlenek ellenségessége, hogy ezen isteni Égitestek közül egyik sem talált soha menedéket, sem nem ízlelhette a nyugalom kelyhét. Oly súlyos volt az elnyomatásuk, hogy a legalantasabb ember is úgy bántotta a lét ezen Lényegeit, amint csak kedvére volt. A nép figyelemmel kísérte e szenvedéseket és még tetőzte. Akkor miként lehetne egy ilyen nép képes arra, hogy megértse és értelmezze Istennek e szavait, az örök dicsőségnek e verseit?

Hasonlóképpen, emlékezz a napra, amikor a zsidók Jézust, Mária fiát körülvették és arra akarták rávenni, hogy vallja meg azt az állítását, hogy Ő a Messiás és Isten Prófétája, hogy hitetlennek bélyegezhessék és halálra ítélhessék. Aztán elvezették Őt, Ki az isteni Kinyilatkoztatás mennyországának Napcsillaga volt, Pilátus és Kajafás elé, aki azon kor vezető főpapja volt. A főpapok mind a palotába gyűltek, valamint egy sokaságnyi ember, akik azért sereglettek oda, hogy tanúi legyenek szenvedésének, kigúnyolják és bántalmazzák Őt. Bár ismételten kérdezték, remélvén, hogy megvallja állítását, Jézus mégis hallgatott, és nem szólt. Végül felállt egy Istentől elátkozott és odalépvén Jézushoz, Isten nevében kényszerítette Őt mondván: „Nem mondtad-é, hogy Te vagy az Isteni Messiás? Nem mondtad-é ’Én vagyok a Királyok Királya, az Én szavam Isten Szava, és Én vagyok, Aki megtöri a szombatnapot’?” Mire Jézus felemelte fejét és így szólt: „Nem látod-é az Emberfiát az erő és hatalom jobbján ülni?”2 Ezek voltak az Ő szavai, és mégis, fontold meg, hogy látszólag minden erő híján volt, kivéve azt a belső erőt, mely Istentől származott, és mely átfogott mindeneket a mennyben és a földön. Miként mondhatnám el mindazt, ami Véle történt, miután e szavakat kiejtette? Hogy írhatnám le förtelmes viselkedésüket Vele szemben? Végül is olyan megpróbáltatásokat zúdítottak áldott Személyére, hogy felszárnyalt a negyedik Mennyországba.

1 Korán 35:15

2 Máté 26:63-4

Amikor a Láthatatlan, az Örök, az isteni Lényeg akaratából Mohamed Napja a tudás láthatára fölé emelkedett, a kifogások között, melyeket a zsidó írástudók Ellene felhoztak, volt az, hogy Mózes után Isten nem fog több Prófétát küldeni. Igen, említés történt ugyan az írásokban egy Lélekről, Kinek

1 Lukács 5:23-24

2 Korán 6:91

3 Korán 15:72

testet kell öltenie, Aki Mózes hitét fogja előre lendíteni és népe érdekeit előmozdítani, hogy a Mózesi Törvénykorszak Törvénye átfoghassa az egész földet. Könyvében az örök dicsőség Királya emígyen utalt a szavakra, melyeket azok az Istentől való elszakadás és tévelygés völgyében bolyongók szólottak: ”A zsidók azt mondják: ’Isten keze meg van béklyózva.’ Az ő kezük legyen megbéklyózva, s legyenek átkozottak azért, amit mondtak! Ellenkezőleg! Mindkét keze ki van nyújtva...”1 „Isten keze van a kezük fölött.”2

148. Bár a Korán magyarázói különféle módon adták elő a körülményeket, melyek között e vers kinyilatkoztatása történt, mégis törekedj arra, hogy megértsd a célját. Azt mondja: Mily hamis az, amit a zsidók elképzeltek! Miként lehetne Annak a keze, Aki az igazi Király, Akinek akaratából Mózes megjelent, és Aki ráruházta a Prófétaság köntösét – miként lehetne egy Ilyennek a keze leláncolva és megbilincselve? Miként lehetne Róla feltételezni, hogy képtelen lenne, Mózes után egy másik Küldöttet is támasztani? Lásd, mily abszurd az ő beszédük; mily messze tévelyedett a tudás és megértés ösvényétől! Figyeld meg, hogy mindezen emberek ma is ilyen ostoba képtelenségekkel foglalatoskodnak. Több mint ezer éve mondogatják ezt a verset, akaratlanul is elítélve a zsidókat, és egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy ők maguk, nyíltan és magukban, a zsidók érzelmeit és hiedelmeit hangoztatják! Bizonyára ismered üres feltételezéseiket, hogy az összes Kinyilatkoztatás lezárult, hogy az Isteni irgalom kapui bezárattak, hogy az örök szentség hajnalából nem kel fel többé nap, hogy az örök bőség Óceánja mindörökre elcsitult, és hogy az időtlen dicsőség Frigysátrából többé nem öltenek testet Isten Hírnökei. Ilyen mértékű e szűk látókörű, hitvány emberek megértése. Ezek az emberek azt képzelik, hogy Isten mindent átfogó kegyelmének és bőséges irgalmának áradása, melynek megszűnését emberi elme el sem képzelheti, megszakadhat. Minden oldalról felkelnek, magukra öltik a zsarnokság köpenyét, és mindent megtesznek azért, hogy meddő képzelgésük keserű vizével kioltsák Isten égő Csipkebokrának lángját, megfeledkezve arról, hogy a hatalom burája saját hatalmas erődjén belül fogja megvédeni Isten Lámpását. A teljes nyomor, melybe ez a nép süllyedt, biztosan megelégíti őket, minthogy megfosztattak Isten Ügye lényegi Céljának felismerésétől és Misztériumának és Lényegének tudásától. Ugyanis az emberekre ruházott legmagasabb és legnagyszerűbb kegyelem az „Isten Színe elé jutás” és az Ő felismerésének a

1 Korán 5:64

2 Korán 48:10

kegyelme, mely megígértetett minden embernek. Ez a kegyelem legfelső foka, melyet a Mindenek Felett Bőkezű, az Örök Úr az emberre ruházott, és tökéletes bőkezűségének teljessége teremtményei számára. E kegyelemből és bőkezűségből egy sem részesült e nép közül, sem nem tiszteltetett meg e legmagasztosabb kiváltsággal. Mily számosak a kinyilatkoztatott versek, melyek kifejezetten erről a legsúlyosabb igazságról és legmagasztosabb Témáról tesznek bizonyságot! És ők mégis visszautasították ezt, és saját vágyaik szerint félremagyarázták jelentését. Miként kinyilatkoztatta: „Akik nem hisznek Isten jeleiben, s abban, hogy találkozásuk lesz Véle, azoknak nincsen reményük az Én irgalmamban. Fájdalmas büntetés lesz az osztályrészük.”1 Ezt is mondja: „Akik abban bizakodnak, hogy Uruk Színe elé jutnak és Őhozzá fognak visszatérni.”2 És egy további helyen ezt mondja: „Akik hittek abban, hogy találkoznak Istennel, azt mondták: ’Mennyi kis sereg győzedelmeskedett már nagy seregen Isten akaratából!’”3 És ismét más helyütt ezt nyilatkoztatja ki: „Aki reménykedik abban, hogy Ura Színe elé jut, az jótettet cselekedjen...!”4 És újfent mondja: „Ő rendel el minden dolgokat. Ő magyarázza meg a jeleit, hogy bízvást bízzatok: Uratok Színe elé fogtok jutni.”5

149. E nép elutasította mindezen verseket, melyek félreérthetetlenül tesznek bizonyságot az „Isten Színe elé jutás” valóságáról. A szent írások egyetlen más tárgyat sem hangsúlyoznak erősebben. Mégis, megfosztották magukat e fenséges és legmagasztosabb rangtól, e legmagasabb és dicső állapottól. Egyesek azt bizonygatták, hogy az „Isten Színe elé jutás” Isten „Kinyilatkoztatását” jelenti a Feltámadás Napján. Ha ezzel azt állítanák, hogy Isten „Kinyilatkoztatása” az „Egyetemes Kinyilatkoztatást” jelöli, világos és nyilvánvaló, hogy ez a kinyilatkoztatás már most is létezik minden dologban. Ennek igazságát már bizonyítottuk, minthogy bemutattuk, hogy minden dolog a tökéletes Király ragyogásának befogadója és felmutatója, és hogy az a Nap, minden ragyogás Forrása kinyilatkoztatásának jelei a lények tükrében léteznek és öltenek testet. Sőt, ha az ember az isteni és lelki meglátás szemével tekintene körül, azonnal felismerné, hogy semmi sem létezhet Isten, a tökéletes Király ragyogásának kinyilvánítása nélkül. Gondold meg, hogy miként tesz ékesszóló bizonyságot minden teremtett dolog a benne világló

1 Korán 29:23

2 Korán 2:46

3 Korán 2:249

4 Korán 18:110

5 Korán 13:2

belső Fény megnyilvánulásáról. Lásd, miként tárulnak fel minden dologban Isten Ridvánjának kapui, hogy a keresők eljuthassanak a megértés és bölcsesség városaiba, és beléphessenek a tudás és erő kertjeibe. Minden kertben meg fogják pillantani a belső jelentés titokzatos menyasszonyát, a legnagyobb kegyelemben és legteljesebb díszben a szavak termeiben gonddal őrizvén. A Korán legtöbb verse e lelki tárgyról szól, és erről tesz bizonyságot. A vers: „Nincs semmi, ami ne az Ő dicsőségét zengené”1 ékesszóló tanúságtétel erről; és az „Ám Mi írásban vettünk számba mindent”2 hű tanúja ennek. Nos, ha az „Isten Színe elé jutás” alatt az értendő, hogy eljutunk egy ilyen kinyilatkoztatás megértéséhez, nyilvánvaló, hogy minden ember eljutott már a páratlan Király változhatatlan Orcájának színe elé. Miért kellene hát egy ilyen kinyilatkoztatást leszűkíteni a Feltámadás Napjára?

És ha azt mondanák, hogy az „Isten Színe” kifejezés „Isten Másodlagos Kinyilatkoztatását” jelenti, melyet úgy értelmeznek, mint a „Szent Kiáradás”, ez bevallottan alkalmazható a teremtés világára, vagyis, Isten eredendő és eredeti megnyilvánulásának birodalmában. Az ilyen kinyilatkoztatás az Ő Prófétáira és Választottaira korlátozódik, minthogy náluk hatalmasabb soha nem lépett be a lét világába. Ez igazságot mindenki elismeri, és tanúskodik róla. Isten eme Prófétái és Választottai Isten minden változhatatlan tulajdonságának és nevének befogadói és felmutatói. Ők azok a tükrök, melyek igazul és hitelesen verik vissza Isten fényét. Ami rájuk alkalmazható, az valójában Istenre Magára is alkalmazható, Aki egyszerre a Látható és Láthatatlan. Annak megismerése, Ki minden dolgok Eredete, és az Ő Színe elé jutás lehetetlen ezen sugárzó Lények megismerésén és az Ő

1 Korán 17:44

2 Korán 78:29

3 Ali imámnak tulajdonított hagyomány

színük elé járuláson kívül, akik az Igazság Napjából erednek. Ezért e szent Égitestek színe elé való jutás Maga „Isten Színe elé való jutás”. Tudásukból Isten tudása nyilatkozik meg, és orcájuk fényéből Isten Arcának ragyogása válik láthatóvá. A Világtól Való Elfordulás ezen Lényegeinek sokféle tulajdonságán keresztül, Kik úgy az elsők, mint az utolsók, a láthatók és láthatatlanok, nyilvánvalóvá tétetik, hogy Az, Ki az Igazság Napja, „az Első és az Utolsó, a Látható és a Láthatatlan.”1 Ugyanez érvényes Isten többi fenséges nevére és magasztos tulajdonságára is. Ezért hát, bárki és bármely Törvénykorszakban is felismerte e dicső, e sugárzó és legnagyszerűbb Égitesteket és színük elé jutott, az bizony Magának „Istennek Színe elé” jutott el, és belépett az örök és halhatatlan élet városába. Az ilyen szín elé járulás csak a Feltámadás Napján lehetséges, mely az a Nap, amikor Isten Maga tűnik fel mindent átfogó Kinyilatkoztatásán keresztül.

Igyekezz hát ezért, ó testvérem, hogy felfogd a „Feltámadás” jelentését, és tisztítsd meg füled ez Istentől elvetett emberek üres beszédétől. Ha belépnél a világtól való tökéletes elfordulás birodalmába, készségesen tanúsítanád, hogy nincs hatalmasabb nap, mint ez a Nap, és hogy rettenetesebb feltámadás, mint ez a Feltámadás el sem képzelhető. Egyetlen

1 Korán 57:3

2 Korán 2:210

igaz cselekedet e Napon felér az összes erényes tettel, melyet az emberek miriádnyi évszázadon át gyakoroltak – sőt, Isten bocsánatát kérjük egy ilyen hasonlatért! Mert bizony a jutalom, melyet egy ilyen tett megérdemel, végtelenül magasan az emberek értékelése fölött áll és azon túlmutat. Minthogy ezek a korlátolt és nyomorult lelkek a „Feltámadás” és „az Isten Színe elé jutás” igazi jelentését nem tudták megérteni, így annak kegyelméből teljesen kimaradtak. Bár minden tudás, és az ahhoz vezető erőfeszítés és munka egyetlen és alapvető célja a Megnyilvánulás felismerése és a Színe elé járulás, mégis mind anyagi tanulmányaikba merülnek. Megtagadják maguktól a pihenés minden pillanatát, és figyelemre sem méltatják Azt, Aki minden tudás Lényege és kutatásuk egyetlen Tárgya! Azt hiszem, ajkuk soha nem érintette az isteni Tudás kelyhét, és úgy tűnik, hogy nem részesültek a mennyei kegyelem záporainak akár egyetlen harmatcseppjéből sem.

Ez a jelenség is a Kinyilatkoztatás Napjának egyik jele. Miként megmondatott: „A megalázottakat közületek felemeli Ő; és a magasan állókat megszégyeníti.”1 És hasonlóképpen nyilatkoztatta ki a Koránban: „Mi pedig kegyet akartunk gyakorolni azok iránt, akik gyengeségük miatt elnyomást szenvednek a földön, s lelki vezetőkké és örököseinkké akartuk őket tenni.”2 Láthattuk ezen a napon, hogy a hittudósok közül hányan zuhantak le a tudatlanság legmélyebb mélységeibe és lakoznak ott, mert visszautasították az Igazságot, és akiknek a neve kitöröltetett a dicsőségesek és tudósok tekercséből. És hányan vannak a tudatlanok, akik a Hit elfogadása által felszárnyaltak és elértek a tudás magas csúcsára, és akiknek a nevét az Erő Tolla felvéste az isteni Tudás Táblájára. Amint írva van: „Isten eltörli vagy

1Ali imámnak tulajdonított hagyomány. De lásd még Máté 23:12, Luk. 18:14

2 Korán 28:5

megerősíti azt, amit akar, mert Nála van a Kinyilatkoztatás Forrása.”1 Ezért megmondatott: „Bizonyságot keresni akkor, amikor a Bizonyíték már megadatott, bizony helytelen dolog, és a tudást hajszolni akkor, amikor minden tanulás Tárgya már előttetek van, az valóban elítélendő.” Mondd: Ó, föld népe! Nézzétek e lángszívű Ifjút, Ki a Lélek korlátlan mélységein suhan át, hirdetvén néktek az örömhírt: „Íme, Isten Lámpása világít!”, és arra szólít titeket, hogy figyeljetek Ügyére, mely, bár az időtlen tündöklés fátylai alatt rejtezik, Irak földjén már az örök szentség hajnala felett ragyog.

És történt pedig, hogy egy napon azon páratlan Szépség ellenségei közül néhányan, akik messze tévelyedtek Isten elpusztíthatatlan Szentélyétől, gúnyosan e szavakkal fordultak Mohamedhez: „Isten szövetséget kötött velünk, hogy ne higgyünk egy küldöttben sem, ameddig nem hoz nekünk égő áldozatot, amelyet megemészt az égből jövő tűz.” E vers jelentése az, hogy Isten szövetséget kötött velük, hogy ne higgyenek egyetlen küldöttnek sem, amíg az nem mutatja be Ábel és Káin csodáját, vagyis áldozatot ajánl, amit a mennyből jövő tűz emészt el; miként azt Ábel történetében hallották, mely történet feljegyeztetett az írásokban. Erre válaszolván Mohamed azt mondta: „Már énelőttem jöttek hozzátok Küldöttek nyilvánvaló bizonyítékokkal és azzal, amiről beszéltek. Miért öltétek hát meg őket – ha különben igazat mondotok?” 2 És most, légy igazságos: Miként létezhettek volna ugyanazok az emberek, akik Mohamed idején éltek, évezredekkel korábban Ádám vagy más Próféták idejében? Miért vádolta volna Mohamed, az igazmondás ama Lényege, korának embereit Ábel vagy más Próféták megölésével? Nincs más választásod, mint hogy Mohamedet bitorlónak vagy ostobának tartsd – mitől Isten mentsen! –, vagy pedig azt mondani, hogy a gonoszság azon emberei ugyanazok az emberek voltak, akik minden egyes korszakban ellenszegültek

1 Korán 13:39

2 Korán 3:183

és gáncsoskodtak Isten Prófétái és Hírnökei ellen, mígnem mindet a vértanúságba hajszolták.

Iparkodj hát, hogy megértsd a „visszatérés” jelentését, mely oly nyilvánvalóan nyilatkoztatott ki magában a Koránban, és melyet még senki meg nem értett. Mit mondasz erről? Ha azt mondod, hogy Mohamed volt a régi Próféták „visszatérte”, amint erről ez a vers tanúskodik, akkor Társai is ugyanúgy a korábbi Társak „visszatérései” kell legyenek, miként a korábbi emberek „visszatértéről” is világosan tanúskodik a fent említett versek szövege. És ha megtagadod ezt, akkor bizonyosan megtagadod a Korán igazságát, Isten legbiztosabb bizonyságáét az embereknek. Törekedj arra, hogy hasonlóképpen megragadhasd a „visszatérés”, „kinyilatkoztatás” és

1 Korán 2:89

„feltámadás” jelentőségét, miként ezek az isteni Lényeg

Megnyilvánulásainak napjaiban láthatóak, hogy önnön szemeddel láthasd a szent lelkek „visszatértét” megszentelt és ragyogó testekbe, lemoshasd a tudatlanság porát, és megtisztíthasd az elsötétedett énedet az irgalom vizével, mely az isteni Tudás Forrásából fakad; hogy tán Isten erején, és az isteni útmutatás fényén keresztül megkülönböztethesd az örök ragyogás Reggelét a tévelygés sötét éjétől.

Továbbá, nyilvánvaló számodra, hogy Isten Megbízottai egy új Ügy Hirdetőjeként és egy új Üzenet Hordozójaként öltenek testet a föld népei számára. Minthogy a Mennyei Trónus ezen Madarai mindnyájan Isten Akaratának mennyországából küldetnek alá, és minthogy mindnyájan azért állnak ki, hogy az Ő ellenállhatatlan Hitét hirdessék, ezért úgy tekintetnek, mint egy lélek és ugyanazon személy. Mert Ők mind Isten szeretetének ugyanazon Kelyhéből isznak, és az Egység ugyanazon Fájának gyümölcséből részesülnek. Isten ezen Megnyilvánulásai mind kettős természettel rendelkeznek. Az egyik a tiszta elvonatkoztatás és lényegi egység állapota. E tekintetben, ha mindüket egyazon néven szólítod és ugyanazon tulajdonságokkal illeted, nem tévelyedtél el az igazságtól. Miként kinyilatkoztatta: „Nem teszünk különbséget az Ő Küldöttei között.”1 Mert Ők a föld népét mindnyájan arra szólítják, hogy ismerjék el Isten Egységét, és a végtelen kegyelem és nagylelkűség Kawthar-ját hirdetik nékik. Mindnyájan felruháztattak a Prófétaság köntösével, és megtiszteltettek a dicsőség palástjával. Ezért Mohamed, a Korán Pontja kijelentette: „Én vagyok az összes Próféta.” Ezt is mondja: „Én vagyok az első Ádám, Noé, Mózes és Jézus.” Ilyen kijelentéseket tett Ali is. Ehhez hasonló kijelentések, melyek az Egység Hirdetőinek lényegi egységét mutatják, szintén Isten halhatatlan szavainak Csatornáiból és az isteni tudás drágaköveinek Kincstárából fakadtak, és jegyeztettek fel az írásokban. Ezen Orcák az Isteni Parancs befogadói és Kinyilatkoztatásának hajnalai. Ez a Kinyilatkoztatás felülemelkedik a különbözőség fátylán és a számok korlátain. Amint mondja: „A mi Ügyünk csupán egyetlen.”2 Mivel az Ügy egy és ugyanaz, annak Hirdetőinek is egynek és ugyanannak kell lenniük. Hasonlóképpen szóltak a Mohamedán Hit Imámjai, a bizonyosság ama lámpásai: „Mohamed a mi elsőnk, Mohamed a mi utolsónk, Mohamed a mi mindenünk.”3

1 Korán 2:285

2 Korán 54:50

3Ali imámnak tulajdonított hagyomány

Ugyanezek az emberek, bár a korlátok mindezen fátylaiba burkolva, és az ilyen hagyományok betartásának visszatartó kötelékei ellenére, mihelyst ittak a hit halhatatlan italából, a bizonyosság kelyhéből, a Mindenek Felett Dicső Megnyilvánulásának kezéből, olyannyira megváltoztak, hogy az Ő kedvéért feladták rokonaikat, javaikat, életüket, hitüket, ó, igen, mindent Istenen kívül! Oly elsöprő volt vágyódásuk Isten után, oly felemelő szent elragadtatásuk öröme, hogy a világ és mindaz, ami benne van, semmivé vált

Korán 43:22-23

szemükben. Nem példázta-e ez a nép az „újjászületés” és „visszatérés” misztériumait? Nem volt-e látható, hogy ugyanezen emberek, mielőtt felruháztattak volna Isten új és csodás kegyelmével, számtalan módon igyekeztek életük védelmét biztosítani a megsemmisüléstől? Nem töltötte-e el őket akár egy tüske is rettenettel, és futamította meg őket akár egy róka látványa is? De miután megtiszteltettek Isten legfőbb kitüntetésével és részesültek bőséges kegyelméből, ha tehették volna, szívesen ajánlottak volna tízezer életet az Ő ösvényén! Sőt, áldott lelkeik, melyek megvetették testük börtönét, szabadulás után áhítoztak. E sereg egyetlen harcosa szembefordult és megküzdött volna egy sokasággal is! És mégis, az életükben bekövetkezett átalakulás nélkül hogyan lettek volna képesek ilyen cselekedetekre, melyek ellenkeznek az emberi viselkedéssel, és összeegyeztethetetlenek saját világi vágyaikkal?

E megállapításokból tehát világossá és nyilvánvalóvá vált, hogyha a „Végen, mely nem ismer véget” megnyilvánul egy Lélek, és kiáll, hogy hirdessen és támogasson egy Ügyet, melyet a „Kezdetben, melynek nincs kezdete” egy másik Lélek hirdetett és támogatott, igazul jelenthető ki Róla, Ki az Utolsó volt, és Arról, Aki az Első volt, hogy Ők egy és ugyanazok, minthogy mindketten egy és ugyanazon Ügy Hirdetői. Ezért hasonlította a Bayán Pontja – légyen mindenek élete áldozat Érte! – Isten

Megnyilvánulásait a naphoz, mely bár a „Kezdettől, melynek nincs kezdete” felkel a „Végig, mely nem ismer véget”, mégis ugyanaz a nap. Na most, ha azt mondanád, hogy ez a nap az előző nap, igazat beszélsz; és ha azt mondod, hogy ez a nap annak a napnak a „visszatérte”, akkor is igazat mondasz. E megállapításból ugyanígy nyilvánvaló, hogy az „utolsó” kifejezés az „elsőre” is alkalmazható, és az „első” az „utolsóra”; minthogy mind az „első”, mind az „utolsó” azért állt ki, hogy egy és ugyanazon Hitet hirdesse.

Továbbá, a „dicsőség fátylai” között találhatók olyan kifejezések, mint „a Próféták Pecsétje” és hasonlók, melyek eltávolítása óriási eredmény ez alacsony származású és tévelygő lelkek szemében. E rejtélyes mondások okán, e súlyos „dicsőség fátylai” miatt ezek mind megakadályoztattak abban, hogy megpillanthassák az igazság fényét. Nem hallották-e a Mennyei madár2 énekét erről a misztériumról dalolván: „Ezer Fatimét vettem én feleségül, kik mind Mohamed lányai voltak, ’Abdu’lláh fiáé, ’a Próféták Pecsétjéé’”? Lásd, mennyi misztérium rejlik még feltáratlanul Isten tudásának szentélyében, és bölcsességének mennyi drágaköve rejtezik még sérthetetlen kincsestárában! Ha megfontolnád ezt szívedben, rádöbbennél, hogy az Ő keze-munkája nem ismer sem kezdetet, sem véget. Rendelkezésének birodalma túl hatalmas

1 Korán 36:20

2 Ali imám

ahhoz, hogy halandók nyelve azt leírhassa, vagy hogy az emberi elme madara azt átrepülhesse; és gondviselésének rendelései túl titokzatosak ahhoz, hogy az ember elméje azokat felfoghassa. Teremtését vég le nem győzte, és öröktől fogva létezett az a „Kezdettől, melynek nincs kezdete”; és Szépségének Megnyilvánulásait kezdet nem látta, és ők létezni fognak a „Végig, mely nem ismer véget”. Fontold meg e beszédet szívedben, és elmélkedj el arról, hogyan alkalmazható az mindezen szent Lelkekre.

Mily különös! Ezek az emberek az egyik kezükkel ragaszkodnak a Korán azon verseihez és a bizonyosság népének azon hagyományaihoz, melyekről úgy találták, hogy összhangban vannak hajlamaikkal és érdekeikkel, míg a másikkal elutasítják azokat, melyek ellentétesek önös vágyaikkal. „Vajon az Írásnak csak egy részében hisztek, egy másik részét pedig tagadjátok?”1 Hogyan tudjátok megítélni azt, amit nem értetek? Miként a lét Ura csalhatatlan Könyvében, miután magasztos kijelentésében

Korán 2:85

„Mohamed Isten Küldötte és a Próféták Pecsétje”1 a „Pecsét”-ről szólt, kinyilatkoztatta minden népnek az „Isten Színe elé jutás” ígéretét. A halhatatlan Király színe elé járulásról bizonyságot tesznek a Könyv versei, melyekből néhányat már említettünk. Az egy igaz Isten a tanúm! Semmi magasztosabb vagy világosabb, mint az „Isten Színe elé jutás” nem került kinyilatkoztatásra a Koránban. Jó annak, aki elérte ezt azon a napon, amikor a legtöbb ember, amint te is látod, elfordult attól.

És mégis, az előző vers rejtélyessége miatt elfordultak az utóbbiban ígért kegytől, annak dacára, hogy az „Isten Színe elé jutás” a „Feltámadás Napján” egyértelműen kijelentetik a Könyvben. Világos bizonyságokkal bemutattuk, és határozottan megállapítottuk, hogy a „Feltámadás” azt jelenti, hogy Isten Megnyilvánulása felkel, hogy hirdesse Ügyét, és az „Isten Színe elé jutás” pedig az Ő Szépsége elé való járulást Megnyilvánulása személyében. Mert bizony „A tekintetek nem észlelik Őt, ám Ő észleli a tekinteteket.”2 Mindezen vitathatatlan tények és világos kijelentések ellenére ostobán ragaszkodtak a „pecsét” kifejezéshez, és teljességgel megfosztották magukat Annak felismerésétől, Ki mind a Pecsét, mind a Kezdet Kinyilatkoztatója megjelenése napján. „Ha Isten megbüntetné az embereket vétkességükért, akkor nem hagyna a földön egyetlen élőlényt sem, ami mozog! Ő azonban haladékot ad nekik egy megszabott határidőig.”3 De mindezektől eltekintve, ha e nép a kristálytiszta víznek csak egyetlen cseppjéből is részesült volna, mely a szavakból: „Isten azt cselekszik, amit akar, és azt rendeli el, ami Néki tetszik”4 előcsobog, nem gáncsoskodtak volna olyan nemtelenül, mint ezek tették az Ő Kinyilatkoztatása Középpontja ellen. Isten Ügye, az összes cselekedetek és szavak mind az Ő hatalmának markában vannak. „Minden dolgok az Ő hatalmas tenyerébe vannak zárva; minden könnyű és lehetséges Néki.”5 Ő véghezvisz, amit csak akar, és mindent megtesz, amit kíván. „Aki azt kérdezi, ’miért’, vagy ’mi célból’, istenkáromlást szól!”6 Ha ezek az emberek leráznák hanyag szendergésüket, és rádöbbennének arra, hogy kezük mit cselekedett, bizonyosan megsemmisülnének, és önként vetnék magukat a tűzbe, mely a végük és igazi lakhelyük. Nem hallották-e, amit Ő

1 Korán 33:40

2 Korán 6:103

3 Korán 16:61

4 Korán 14:27

5 Ali imám mondása

6 Perzsa Bayán II.16.

kinyilatkoztatott: „Nem tartozik számadással azért, amit tesz”?1 E kijelentések fényében hogyan lehet az ember oly botor, hogy megkérdőjelezze Őt, és üres mondásokkal foglalatoskodjon?

És történt, hogy egy napon egy rászoruló ember látogatóba jött e Lélekhez, Tudásának óceánja után epekedve. Míg beszélgettünk vele, említés került az Utolsó Ítélet, a Feltámadás, az Újjászületés és az Ítélet Napjának jeleiről. Sürgetett, magyarázzuk el, hogy e csodás Törvénykorszakban a világ népei miként ítéltettek meg, amikor egyikük sem ébredt ennek tudatára. Ezután befogadóképességének és megértésének mértéke szerint megosztottuk vele a Tudomány és az ősi Bölcsesség bizonyos igazságait. Majd

1 Korán 21:23

2 Korán 16:61, 56:50

megkérdeztük tőle, mondván: „Nem olvastad-e a Koránt, és nem vagy-e tudatában ennek az áldott versnek: ’Azon a napon sem az emberek, sem a szellemek nem kérdeztetnek Vétkeik felől’?1 Nem veszed észre, hogy itt a ’kérdezni’ nem nyelvvel vagy beszéddel feltett kérdést jelent, miként maga a vers is mutatja és bizonyítja? Hiszen utána ez áll: ’A bűnösök megismerszenek az arcukról s üstöküknél és lábuknál fogva ragadják meg őket.’”2

Témánkat azzal pecsételjük le, ami Korábban Mohamednek kinyilatkoztatott, hogy annak pecsétje a szent mósusz illatát szórhassa, mely az embereket az el nem múló ragyogás Ridvánjához vezeti. Megmondta, és az Ő szava az igazság: „Isten hívja az embereket a Béke Hajlékába3. Ő azt vezeti az egyenes útra, akit akar.”4 „Uruknál majdan a Béke Hajléka lesz az ő osztályrészük. És Ő lesz az ő gyámolítójuk azért, amit földi életükben cselekedtek.”5 Ezt azért nyilatkoztatta ki, hogy kegyelme átfoghassa a világot. Dicsőíttessék Isten, minden lét Ura!

1 Korán 55:39

2 Korán 55:41

3 Bagdad

4 Korán 10:25

5 Korán 6:127

Az előző oldalakon Mi már kétféle természetet jelöltünk meg minden egyes Égitestnél, mely az örök szentség Hajnalából felkél. Az egyik természetüket, a lényegi egység állapotát már elmagyaráztuk. „Nem teszünk különbséget egyikük javára sem közülük.”2 A másik természetük a megkülönböztetés állapota, mely a teremtés világára és annak korlátaira vonatkozik. Itt Isten minden egyes Megnyilvánulása saját egyéniséggel rendelkezik, pontosan megszabott küldetéssel, előre elrendelt Kinyilatkoztatással, és különlegesen kijelölt korlátokkal. Mindegyiküket más néven ismerik, más különleges tulajdonság jellemzi, meghatározott Küldetést teljesít, és sajátos Kinyilatkoztatással lett megbízva. Miként mondja: „Egyeseket közülük előnyben részesítettünk másokkal szemben. Akadnak közöttük olyanok, akikkel Isten beszélt. Némelyeket közülük több fokkal magasabbra emelt. Jézusnak, Mária fiának nyilvánvaló bizonyítékokat adtunk és megerősítettük Őt a Szentlélekkel.”3

1 Korán 2:60, 7:160

2 Korán 2:136

3 Korán 2:253

Ha Isten mindent átfogó Megnyilvánulásainak bármelyike kijelentené: „Én vagyok Isten!” bizony igazat mondana, és kétség sem férne ahhoz. Mert ismételten bizonyítottuk, hogy Kinyilatkoztatásukon, tulajdonságaikon és neveiken keresztül Isten Kinyilatkoztatása, az Ő neve és az Ő tulajdonságai öltenek testet a világban. Amint kinyilatkoztatta: „Nem Te dobtál, amikor dobtál, hanem Isten dobott!”3 És ezt is mondja: „Akik hűségesküt fogadnak

1 Korán 19:30

2 Korán 18:110

3 Korán 8:17

neked, azok Istennek tesznek hűségesküt.”1 És ha bármelyikük így nyilatkozna: „Én Isten Hírnöke vagyok”, szintúgy igazat beszélne, a kétségtelen igazat. Miként megmondja: „Mohamed egyetlen férfinak sem apja közületek, hanem Isten Küldötte.”2 Így tekintve Ők mind csupán a tökéletes Király, a változhatatlan Lényeg Küldöttei. És ha mindnyájan azt hirdetnék: „Én vagyok a Próféták Pecsétje”, valóban mind csak az igazat mondanák, minden kétséget kizáróan. Mert ők mind csupán egy személy, egy lélek, egy szellem, egy lény, egy kinyilatkoztatás. Ők mindnyájan a „Kezdet” és a „Vég”, az „Első” és az „Utolsó”, a „Látható” és az „Elrejtett” megnyilvánulásai – melyek mindegyike Arra vonatkozik, Ki a Szellemek legbelsőbb Lelke, és a Lényegek örök Lényege. És ha azt mondanák: „Mi Isten szolgái vagyunk”, ez szintúgy nyilvánvaló és vitathatatlan tény. Mert ők a szolgálat legmagasabb állapotában öltöttek testet, egy olyan szolgálatéban, melyhez hasonlót ember soha el nem érhet. Ezért olykor, amikor a lét ezen Lényegei mélyen az időtlen és örök szentség óceánjaiba merültek, vagy amikor felszárnyaltak az isteni misztériumok legmagasabb csúcsaira, joggal állították, hogy beszédük az istenség Hangja, Magának Istennek a Hívása. Ha felnyílna a tisztánlátás szeme, felismerné, hogy ebben az állapotban ők teljességgel megtagadták, és nemlétezőnek tekintették magukat Azelőtt, Ki a Mindeneket Átható, a Megvesztegethetetlen. Úgy vélem, önmagukat abszolút semminek tekintik, és saját említésüket ezen Udvarban istenkáromlásnak tartják. Mert egy ilyen Udvarban az én leghalkabb suttogása is a tolakodás és független lét bizonyítéka. Azok szemében, akik beléptek ezen Udvarba, egy ilyen felvetés már magában is súlyos vétek. Akkor hát mennyivel súlyosabb lenne, ha azon Szín előtt bármi mást említenének, ha az ember szíve, nyelve, elméje vagy lelke mással foglalkozna, mint az Imádottal, ha szeme bármi más orcát látna, mint az Ő szépségét, füle bármi más dallam felé hajlana, mint az Ő hangja, és a lábai bármi más úton járnának, mint az Ő útja.

E természetük alapján igényelték maguknak az Istenség Hangját és hasonlót, míg Küldötti természetük alapján Isten Küldötteinek nyilvánították magukat. Minden egyes esetben az alkalom követelményeinek megfelelően beszéltek, és mindezen kijelentéseket Maguknak tulajdonították, a kijelentéseket, melyek az isteni Kinyilatkoztatás birodalmától a teremtés

1 Korán 48:10

2 Korán 33:40

birodalmáig nyúltak, és az Istenség tartományától a földi lét tartományáig. Így tehát bármit is mondanak, vonatkozzék az az Istenség, Uraság, Prófétaság, Küldöttség, Védnökség, Apostolság vagy Szolgálat birodalmára, minden igaz, és kétségnek még árnyéka sem férhet hozzá. Ezért hát, e mondásokat, melyeket Mi érvelésünk alátámasztásául idéztünk, figyelmesen meg kell fontolni, hogy a Láthatatlan Megnyilvánulásainak és a Szentség Hajnalainak egymástól eltérő kijelentései ne zaklassák tovább a lelket, és ne zavarják meg az elmét.

Hasonlóképpen abban a versben, mely a „Lélek”-ről szól, ezt mondja: „Kérdeznek Téged a Lélekről. Mondd, ’A Lélek az Én Uram igéjéből való.’”2 Amint Mohamed válaszát megadta, mind nagy hangon tiltakoztak, mondván: „Lássátok e bolondot, aki nem tudja, hogy mi a Lélek, és magát mégis az isteni Tudás Kinyilatkoztatójának nevezi!” És most nézd a kor hittudósait, akik azért, mert megtiszteltettek az Ő nevével, és mert atyáik elfogadták az Ő kinyilatkoztatását, vakon alávetik magukat az Ő igazságának. Figyeld meg, ha ezek az emberek ma ilyen válaszokat kapnának az ilyen kérdezősködésre,

1 Korán 2:189

2 Korán 17:85

habozás nélkül visszautasítanák és megtagadnák ezeket – sőt, ugyanolyan gáncsoskodón beszélnének, miként ezt meg is tették e napon. És mindezt annak ellenére, hogy a lét ezen Lényegei végtelenül magasztosabbak az ilyen képzeletszülte képeknél, és mérhetetlenül dicsőségesebbek mindezen üres mondásoknál, és minden értő szív felfogásánál. Az úgynevezett tudásuk e Tudáshoz hasonlítva, teljesen hamis, és az egész megértésük csupán ordító tévedés. Sőt, minden, ami az isteni Bölcsesség ezen Bányáiból, és az örök tudás ezen Kincsesházaiból ered, az az igazság, és csakis az igazság. A mondás: „A tudás csak egy pont, melyet az ostobák megsokszoroztak”1 bizonysága érvelésünknek, és a hagyomány: „A tudás olyan fény, melyet Isten annak szívébe vet, akinek csak akarja” állításunk igazolása.

Például, egy bizonyos ember2, aki híres volt tudása és eredményei okán, és aki saját magát népe egyik kiemelkedő vezetőjének tekintette, könyvében elítélte és becsmérelte a valódi tudás összes képviselőjét. Ez napnál világosabb határozott kijelentéseiből, valamint a könyvében mindenütt fellelhető utalásaiból. Mivel gyakran hallottunk felőle, elhatároztuk, hogy elolvassuk némely munkáját. Bár soha nem hajlottunk arra, hogy más emberek írásait olvassuk, mivel azonban néhányan kérdeztek Minket róla, úgy éreztük, bele kell néznünk könyveibe annak érdekében, hogy tudással és megértéssel válaszolhassunk kérdezőinknek. De arabul írt munkái nem voltak elérhetőek, mígnem egy napon valaki értesített Minket, hogy az egyik dolgozata, „Irshádu'l-'Avám”3 címmel, fellelhető e városban. E címből megéreztük az önteltség és hiúság bűzét, minthogy azt képzelte magáról, hogy ő maga tudós, míg az összes többi embert tudatlannak tekintette. Értékét tulajdonképpen már a cím is mutatta, amit könyvének választott. Nyilvánvalóvá vált, hogy szerzője az önzés és vágy ösvényét követi, és beleveszett a tudatlanság és ostobaság pusztaságába. Úgy látszik, elfelejtette a jól ismert hagyományt, mely azt mondja: „A tudás minden, ami megismerhető; hatalom és erő mind teremtés.” Mindazonáltal elküldettünk a könyvért, és Magunknál tartottuk néhány napig. Talán kétszer tekintettünk

1 Ali imámnak tulajdonított hagyomány

2 Hájí Mírzá Karím Khán

3 „Útmutató a tudatlanoknak”

bele. A második alkalommal véletlenül rábukkantunk Mohamed „Mi'ráj”1 történetére, Akiről megmondatott: „Ha nem Teérted, nem teremtettem volna meg az égi szférákat.” Láttuk, hogy húsz vagy még több tudományágat sorolt fel, melynek ismeretét alapvető fontosságúnak tartotta a „Mi'ráj” misztériumának megértéséhez. Kijelentéseiből azt láttuk, hogyha az ember nem ismeri mindegyiket mélységeiben, soha nem érhet el ennek az érzékelésen felüli és magasztos témának a megfelelő megértéséhez. A felsorolt tudományok között volt a metafizikai elvonatkoztatás, az alkímia és a természetmágia tudománya. Ezeket az üres és elavult tudományokat tekintette ez az ember előfeltételnek az isteni Tudás szent és örök misztériumai megértéséhez.

E napon azok, akik az örök Tudás óceánjába merülnek, és az isteni bölcsesség bárkájában lakoznak, megtiltják az embereknek az ilyen üres foglalatosságokat. Ragyogó keblük, Istennek legyen hála, mentes az ilyen tudás minden nyomától, és magasztos e súlyos fátylak felett. Elégettük Mi e legsűrűbb fátylat a Szeretett szerelmének tüzével – a fátylat, melyre a mondás

1 „Felemelkedés”

2 Rúmi mondása

3 ibid

vonatkozik: „Minden fátyol közül a legsúlyosabb a tudás fátyla.”1 Annak hamujában emeltük Mi az isteni tudás szentélyét. Dicsőíttessék Isten, felégettük a „dicsőség fátylait”2 a Legszeretettebb szépségének tüzével. Az emberi szívből kiűztünk mindent Rajta kívül, Ki a világ vágya, és ebben büszkélkedünk. Nem ragaszkodunk más tudáshoz csak az Övéhez, és nem fordítjuk szívünket másfelé, csak az Ő fényének sugárzó dicsősége felé.

A tudományok között, melyeket e színlelő említ, van az alkímia. Reménykedünk, hogy egy király, vagy egy nagyhatalmú ember felszólítja őt, hogy tudományát a képzelgés birodalmából hozza le a tények tartományába, és a puszta kérkedésből a tényleges eredmények síkjára. Bár e tanulatlan és alázatos Szolga, aki soha nem állított efféle dolgokat, és nem is tekintette ezeket az igazi tudás követelményeinek, felvállalhatná ugyanezt a feladatot, hogy ezáltal kiderülhessen az igazság, és megkülönböztethessék a hamisságtól. De mi végre?! Minden, amit e nemzedék Nékünk nyújtani tudott, a dárdái által ütött sebek voltak, és az egyetlen kehely, melyet ajkunkhoz érintett, mérgének pohara volt. Nyakunkon még mindig viseljük a láncok hegeit, és testünkbe beleégtek a hajlíthatatlan kegyetlenség bizonyítékai.

1 Szufi mondás

2 Ali imám mondása

Minthogy világosan megmutattuk, hogy csak az isteni misztériumokba beavatottak érthetik meg a Mennyei Madár dallamait, ezért hát kötelező mindenki számára, hogy a szívükben megvilágosodottaktól, és az isteni misztériumok Kincsestáraitól keressenek felvilágosítást Isten Hite finom részleteit, valamint a Szentség Hajnalai kijelentéseiben található homályos utalásokat illetően. Ily módon tárulnak majd fel e misztériumok, nem szerzett tudás segítségével, hanem egyedül Isten segedelmével és Kegyelméből. „Kérdezzétek ezért az Írások őrzőit, ha nem tudjátok!”7

1 Pokoli fa

2 Korán 44:43-44

3 Korán 44:49

4 Korán 6:59

5Varázsló, Mózes kortársa

6 Korán 7:58

7 Korán 16:43

Istenre esküszöm! Ha az, aki az útmutatás ösvényén jár és igyekszik felhágni az igazságosság magaslataira, elérné e dicső és legfelső fokot, ezer mérföld távolságból is belélegezné Isten illatát, és meglátná az isteni Útmutatás ragyogó reggelét kibomlani minden dolgok hajnala felett. Minden egyes dolog, bármily kicsiny is, számára kinyilatkoztatás lenne, mely őt Kedveséhez, keresésének Céljához vezeti. E kereső tisztánlátása olyan éles lesz, hogy úgy különbözteti meg majd az igazságot a hamisságtól, mint a napot

1 Korán 29:69

az árnyéktól. Ha Isten édes illatai lengedeznek a kelet legtávolabbi vidékein, ő bizonyára felismeri és belélegzi azok illatát, még ha a nyugat legtávolabbi végében lakik is. Hasonló tisztán meg fogja különböztetni Isten összes jelét – az Ő csodás kijelentéseit, nagyszerű munkáit és hatalmas cselekedeteit – az emberek tetteitől, szavaitól és útjaitól, mint az ékszerész, aki felismeri a drágakövet a kövek között, vagy az ember, aki különbséget tud tenni a tavasz és az ősz, a meleg és a hideg között. Mikor az emberi lélek csatornája megtisztult minden világi és hátráltató kötődéstől, csalhatatlanul meg fogja érezni a Kedves leheletét felmérhetetlen távolból is, és annak illatától vezérelve elér és belép a Bizonyosság Városába. Ott meglátja majd az Ő időtlen bölcsességének csodáit, és megérti az összes rejtett tanítást a Fa susogó leveleitől – mely Fa abban a Városban virul. Belső és külső fülével annak porából a dicsőítés és imádat himnuszait hallja majd felszárnyalni az Urak Urához, és belső szemével felfedezi a „visszatérés” és „újjászületés” misztériumait. Mily kimondhatatlanul dicsőségesek a jelek, a jelképek, a kinyilatkoztatások és a ragyogás, melyet Ő, Ki a nevek és tulajdonságok Királya ama Városnak rendelt! E város elérése víz nélkül oltja a szomjat, és tűz nélkül szítja fel Isten szeretetét. Minden egyes fűszálban a kifürkészhetetlen bölcsesség misztériumai rejlenek, és minden egyes rózsabokron miriádnyi csalogány zengi énekét áldott elragadtatásban. Csodás tulipánjai feltárják az Égő Csipkebokor olthatatlan Tüzének rejtelmét, és szentségének édes illatai a Messiási Szellem fűszerét lehelik. Gazdagságot nyújt arany nélkül, és halhatatlanságot ad halál nélkül. Minden egyes levél kimondhatatlan örömöket rejt, és minden helység számtalan misztériumot őriz.

Ezért hát, ó barátom, feladatunk, hogy fejtsük ki a legnagyobb erőfeszítést, hogy elérhessünk abba a Városba, és Isten kegyelme és az Ő szerető kedvessége által széttéphessük a „dicsőség fátylait”; hogy aztán megingathatatlan szilárdsággal áldozhassuk csüggeteg lelkünket az Új Kedves ösvényén. Könnyes szemekkel, hőn, újra és újra könyörögjünk Hozzá, hogy adja meg nekünk e kegy ajándékát. Az a Város pedig nem egyéb, mint Isten Szava, mely minden korban és törvénykorszakban

kinyilatkoztatásra kerül. Mózes napjaiban ez az Öt Könyv volt; Jézus napjaiban az Evangélium; Mohamed, Isten Küldötte napjaiban a Korán; e napon a Bayán; és Annak törvénykorszakában, Kit Isten ki fog nyilvánítani, az Ő saját Könyve – a Könyv, melyhez minden korábbi Törvénykorszak Könyveit mérni kell, a Könyv, mely mindegyiket felülmúlja és fenségesen áll felettük. E városokban a szellemi táplálék bőkezűen biztosított, és megronthatatlan örömök rendeltettek el. Az étel, amit nyújtanak, mennyei kenyér, és a Szellem, amiben részesítenek, Isten hervadhatatlan áldása. A világtól elfordult lelkekre ráruházzák az Egység adományát, meggazdagítják a szűkölködőt, és a tudás kelyhét ajánlják azoknak, akik a tudatlanság pusztaságában kóborolnak. Az összes útmutatás, az áldások, a tudás, a megértés, a hit és a bizonyosság, mely mindenekre ráruháztatott, ami a mennyben és a földön van, ezen Városokban rejtezik és őriztetik.

Mindazon dolgokat, melyekre annak a népnek Mohamed

Kinyilatkoztatásával és az Ő törvényeivel kapcsolatban szüksége volt, megtalálta kinyilatkoztatva és nyilvánvalóan a sugárzó dicsőség ama Ridvánjában. Az a Könyv tartós bizonyságtétel népének Mohamed után, minthogy parancsolatai vitathatatlanok és ígérete csalhatatlan. Mindnyájan arra szólíttattak, hogy kövessék azon Könyv előírásait „a hatvanas esztendőig”1 – Isten csodás Megnyilvánulása eljövetelének évéig. Ez a Könyv az a Könyv, mely csalhatatlanul elvezeti a keresőt az isteni Jelenlét Ridvánjába, és amely odahat, hogy aki lemondott hazájáról és a keresők ösvényén jár, beléphessen az örökkön tartó újraegyesülés Szentélyébe. Útmutatása soha nem tévedhet, bizonyságtételét más bizonyságtétel felül nem múlhatja. Egyetlen más hagyomány, könyv vagy feljegyzés sem rendelkezik ilyen kiváltsággal, hiszen mind a hagyományok, mind pedig azok, akik ezeket elmondták, egyedül e Könyv szövege által nyernek megerősítést és bizonyítást. Mi több, a hagyományok maguk is nagyban különböznek, és sok bennük a homályosság.

A muszlim időszámítás 1260. éve, amikor a Báb kijelentette Magát.

Könyvének elején ezt mondja: „Alif. Lám. Mím. Ez az Írás, amelyhez nem férhet kétség; útmutatás az istenfélők számára.”1 A Korán ezen összefüggéstelen betűiben az isteni Lényeg misztériumai rejteznek, és azok kagylójában az Ő Egységének gyöngyei őriztetnek. Hely hiányában most nem foglalkozunk ezekkel. Külsőleg Magát Mohamedet jelölik, Kit Isten így szólít meg: „Ó Mohamed, nincs kétség, sem bizonytalanság e Könyv felől, mely az isteni Egység mennyországából küldetett le. Útmutatás található ebben azoknak, akik félik Istent.” Gondold meg, miként jelölte ki és határozta meg Ő ugyanezt a Könyvet, a Koránt útmutatásként mindeneknek, mik a mennyben és a földön vannak. Ő, az isteni Lény, és megismerhetetlen Lényeg, saját Maga tett bizonyságot, hogy ez a Könyv minden kétséget és bizonytalanságot kizáróan az egész emberiség iránytűje a Feltámadás Napjáig. És most, kérdezzük, tisztességes-e, hogy ez a nép kétséggel és gyanakvással tekintsen e legsúlyosabb Bizonyságra, melynek isteni eredetét Isten hirdette, és jelentette ki róla, hogy ez az igazság megtestesülése? Tisztességes-e, hogy elfordulnak attól a dologtól, amit Ő az útmutatás legfőbb Eszközeként jelölt ki a tudás legmagasabb csúcsainak eléréséhez, és hogy mást keresnek azon a Könyvön kívül? Miként engedhetik meg, hogy az emberek nevetséges és ostoba mondásai a bizalmatlanság magvait hintsék el a fejekbe? Hogyan állíthatják még mindig fölöslegesen, hogy egy bizonyos

1 Korán 2:1-2

személy így vagy úgy beszélt, vagy hogy egy bizonyos dolog nem történt meg? Ha elképzelhető lett volna Isten Könyve mellett bármi, ami hatalmasabb eszköznek és biztosabb útmutatónak bizonyult volna az emberiség számára, vajon nem nyilatkoztatta volna-e azt ki ebben a versben?

Egy másik helyen szintén ezt mondja: „Ha kétségben vagytok afelől, amit kinyilatkoztattunk a Mi Szolgánknak, hozzatok csak egy hozzá hasonló szúrát és szólítsátok elő a tanúitokat, akik mások, mint Isten – ha igazat mondotok.”1 Lásd, mily magasztos a rangja, és mily teljes az értéke e verseknek, melyekről kijelentette, hogy ezek az Ő legbiztosabb bizonyságtételei, csalhatatlan bizonyítékai, mindent lebíró hatalmának bizonyságai, és akarata erejének kinyilatkoztatása. Ő, az isteni Király, hirdeti Könyve verseinek vitathatatlan felsőbbrendűségét mindazon dolgok felett, melyek bizonyságot tesznek az Ő igazságáról. Mert összehasonlítva bármi más bizonyítékkal és záloggal, az Istentől kinyilatkoztatott versek úgy ragyognak, mint a nap, míg az összes többi olyan, mint a csillagok. A világ népei számára e versek képezik a tökéletes Király örök bizonyságtételét, megcáfolhatatlan bizonyítékát, ragyogó fényét. Kiválóságuknak nincsen párja, értéküket semmi felül nem múlhatja. Ezek az isteni gyöngyök kincstárai, és az isteni misztériumok letéteményesei. Ezek alkotják az eloldhatatlan Köteléket, az erős Kötelet, az ’Urvatu’l-Vuthqá-t, a kiolthatatlan Fényt. Rajtuk keresztül áramlik az isteni tudás folyama, és izzik az Ő időtlen és mindenre kiterjedő bölcsességének tüze. Ez az a tűz, mely egy és ugyanazon pillanatban szítja fel a szeretet lángját a hívők keblében, és plántálja a közöny jeges borzongását az ellenség szívébe.

1 Korán 2:23

Ismét egy másik részben ezt mondja: „És amikor megismer valamit a verseinkből, akkor gúnyt űz azokból. Az efféléknek megalázó büntetés lesz az osztályrészük.”3 Az emberek gúnyosan megjegyezték, mondván: „Tégy másik csodát, és adj nekünk másik jelet!” Az egyik ezt mondta: „Szakaszd hát ránk az égboltot darabokban!”4; egy másik: „Ha ez az igazság is Tőled

1 Korán 45:6

2 Korán 45:7-8

3 Korán 45:9

4 Korán 26:187

jön, akkor esőzz ránk követ az égből!”1 Miként Izrael népe Mózes idején elcserélte a mennyei kenyeret a föld hitvány dolgaira, ezek az emberek is igyekeztek az Istentől kinyilatkoztatott verseket romlott, aljas és meddő vágyaikra felcserélni. Hasonlóképpen látod ma is, hogy ámbár mennyei eledel szállott alá az isteni könyörületesség mennyországából, és záporozott alá szerető kedvessége felhőiből, és ámbár az élet tengerei zúgnak a szív Ridvánjában minden lét Urának parancsára, ezek az emberek mégis éhesen, mint a kutyák, a hulla köré gyűlnek, és megelégednek egy sóstó álló vizével. Kegyelmes Isten! Milyen különös e nép viselkedése! Nagy hangon útmutatást követelnek, pedig Annak lobogója, Ki minden dolgokat vezérel, már kibontatott. A tudományuk homályos részleteihez ragaszkodnak, miközben napként ragyog Az, Ki minden tudás Tárgya. Saját szemükkel látják a napot, és azt a ragyogó Égitestet mégis fényének bizonyságáról kérdezik. Látják a tavaszi záporokat magukra hullani, és mégis e jótét bizonyítékát keresik. A nap bizonysága a saját fénye, mely ragyog, és fénybe borít minden dolgokat. A zápor bizonysága a jótét, mely megújítja a világot, és az élet palástjával ruházza fel. Ó igen, a vak semmit nem érzékel a napból a hevén kívül, és a szikes talaj nem részesül az irgalom záporaiból. „Ne csodálkozzatok azon, ha a Koránban a hitetlen semmi mást nem lát, mint betűk sorát, mert a vak sem talál mást a napon, mint meleget.”2

231. Egy további részben ezt mondja: „És amikor a verseink nyilvánvaló bizonyítékok gyanánt hirdettetnek nékik, nincs más érvük, csak az, hogy azt mondják: ’Hozzátok vissza atyáinkat, ha az igazat mondjátok!’”3 Lásd, mily ostoba bizonyságokat kívántak a mindent átfogó irgalom ezen Megtestesüléseitől! Gúnyolódtak a verseken, melyeknek egyetlen betűje nagyobb, mint a menny és a föld teremtése, és mely a hit szellemével megébreszti az önzés és vágy völgyének halottait; és így kiáltoznak: „Tedd, hogy atyáink kikeljenek koporsóikból.” Ím, ilyen volt annak a népnek a romlottsága és gőgje. E versek mindegyike csalhatatlan bizonysága és dicsőséges bizonyítéka az Ő igazságának a föld összes népe számára. Mindegyikük elégséges bizony az egész emberiségnek, ha mélyen elgondolkozol Isten versein. A fent említett igében magában is misztériumok igazgyöngyei rejteznek. Bármi legyen is a betegség, a gyógyír, amit ajánl, soha nem csal meg.

1 Korán 8:32

2 Egy perzsa költő verséből

3 Korán 45:25

És hasonlóan ezt mondja: „Akik nem hisznek Isten jeleiben, s abban, hogy találkozásuk lesz Véle, azoknak nincsen reményük az Én irgalmamban. Fájdalmas büntetés lesz az osztályrészük.”1 Továbbá: „És azt mondták: ’Talán hagyjuk el isteneinket egy dzsinntől megszállott költő kedvéért?’”2 E vers értelme nyilvánvaló. Lásd, milyen megjegyzést tettek, miután a versek kinyilatkoztattak. Költőnek nevezték, kigúnyolták Isten verseit, és így kiáltottak, mondván: „Ezek az ő szavai csupán a hajdanvoltak mesés történetei!”3 Ezalatt azt értették, hogy azokat a szavakat, melyeket a régi idők népei emlegettek, Mohamed összegyűjtötte, és ezeket nevezte Isten Szavának.

1 Korán 29:23

2 Korán 37:36

3 Korán 25:5

A tagadások és vádaskodások után, melyeket felhoztak és melyekre utalást tettünk, így tiltakoztak, mondván: „Írásaink szerint Mózes és Jézus után nem támadhat független Próféta, hogy eltörölje az isteni

Kinyilatkoztatás Törvényét. Sőt, az, aki testet fog ölteni, be kell teljesítse a törvényt.” Ezután került kinyilatkoztatásra az a vers, mely utal az összes isteni témára és bizonyságot tesz az igazságról, hogy a Mindenek Felett Irgalmas kegyelmének áradása soha meg nem szűnhet: „És korábban már József jött el hozzátok a nyilvánvaló bizonyítékokkal. Ám ti mindegyre kétségben voltatok afelől, amit elhozott néktek. És amikor végül meghalt, azt mondtátok: ’Isten nem küld már Őutána Küldöttet.’ Ekképpen vezeti tévútra Isten azt, aki semmibe veszi a határokat és kételkedik.”1 Így hát, értsd meg e versből, és tudd bizonyosan, hogy az emberek minden korban a Könyv egy bizonyos verséhez ragaszkodván ily üres és nevetséges dolgokat beszéltek, azt állítván, hogy egyetlen Próféta sem jelenhet meg többé a világon. Akárcsak a keresztény papok, akik, ragaszkodván az Evangélium azon verséhez, melyről már említést tettünk, megpróbálták elmagyarázni, hogy az Evangélium törvénye soha el nem töröltethetik, és hogy egyetlen független Próféta sem ölt újra testet, hacsak nem erősíti meg az Evangélium törvényét. A legtöbb embert ugyanez a szellemi betegség sújtja.

Amint ma is láthatod, hogy a Korán népe a régi idők embereihez hasonlóan engedi, hogy „a Próféták Pecsétje” kifejezés elfátyolozza a szemüket. Pedig maguk is vallják e verset: „Ám ezeket senki nem tudja értelmezni, csak Isten, és azok, akik szilárdak a tudásban.”2 És mikor Az, Ki szilárd minden tudásban, Az, Ki annak Szülőanyja, Lelke, Titka és Lényege, olyat nyilatkoztat ki, ami akár csak a legkisebb mértékig is ellenkezik vágyukkal, vadul szembeszállnak Vele, és szégyentelen módon megtagadják Őt. Ezt már hallottad és láttad. Az ilyen cselekedetek és szavak felbujtói egyedül a vallási vezetők, azok, akik nem imádnak más Istent, mint a saját vágyukat, nem kötelezik el magukat másnak, csak az aranynak, akik a tanultság legsűrűbb fátylaiba burkoltattak, belekavarodván annak homályos pontjaiba, elvesztek a tévedés vadonában. Miként a lét Ura határozottan

1 Korán 40:34

2 Korán 3:7

kijelentette: „Mi a véleményed arról, aki saját kényét tette meg istenének, és akit Isten tudás által vitt tévútra, és akinek lepecsételte a fülét és a szívét és leplet helyezett a szemére? Vajon ki vezérli őt az igaz útra, miután Isten tévútra vitte? Hát nem hallgatnak az intő szóra?”1

Figyeld meg, hogy ma is milyen hasonló aljas gyanúsítgatásokkal támadták a Halhatatlanság e Drágakövét [a Bábot], és mily kimondhatatlan bűnöket követtek el Ellene, Ki a tisztaság Forrása. Annak dacára, hogy Isten a Könyvében és az Ő szent és halhatatlan Táblájában mindenhol figyelmeztette azokat, akik megtagadják és visszautasítják a kinyilatkoztatott verseket, és kegyelmét hirdette azoknak, akik elfogadják azokat, mégis, lásd a számtalan kifogást, amit a versek ellen felhoztak, melyek pedig Isten örök szentségének új mennyországából küldettek le! És mindezt a tény ellenére,

1 Korán 45:23

2 Korán 38:67-68

3 Korán 34:43

hogy szem még nem látta a bőség ily nagyszerű kiáradását, sem fül nem hallott még a szerető kedvesség ily kinyilatkoztatásáról. Oly bőség és kinyilatkoztatás öltött testet, hogy a kinyilatkoztatott versek tavaszi záporként látszottak alázuhogni a Mindenek Felett Bőkezű irgalmának felhőiből. Az „állandósággal felruházott” Próféták, kiknek magasztossága és dicsősége úgy ragyog, mint a nap, mindegyike megtiszteltetett egy Könyvvel, melyet mindenki látott, és melynek versei illendően betartattak. Míg a versek, melyek az isteni irgalom ezen Felhőjéből alázáporoztak, oly bőségesek voltak, hogy senki nem volt képes még megbecsülni számukat. Tucatnyi kötet érhető el most. És még hány van máshol! Hányat zsákmányoltak el, és hány esett az ellenség kezébe, melyek sorsáról senki sem tud.

És hasonlóképpen ezt mondja: „Mondd, ó a Könyv népe! Vajon semmi másért nem gyűlölködtök ellenünk, csak azért, mert hiszünk Istenben és abban, ami leküldetett hozzánk, és abban, ami leküldetett korábban, és azért, mert a legtöbben közületek vétkesek?”1 Mily kézzelfoghatóan tárja fel e vers a célunkat, és mily tisztán bizonyítja Isten igéje tanúságtételének igazságát! E vers akkor nyilatkoztatott ki, amikor az iszlámot támadták a hitetlenek, és követőit tévhitekkel vádolták, amikor Mohamed Társait istentagadóknak bélyegezték, és egy hazug varázsló követőinek. Korai napjaiban, amikor az iszlám külsőleg még hatalom és erő híján volt, a Próféta barátait, akik arcukat Isten felé fordították, bármerre is mentek, zaklatták, üldözték, kővel dobálták és gyalázták. Ilyen időben küldetett le ez az áldott vers az isteni Kinyilatkoztatás mennyországából. Megdönthetetlen bizonyítékot tárt fel, és a csalhatatlan útmutatás fényét hozta el. A társait Mohamed arra utasította, hogy a következőt feleljék a hitetleneknek és bálványimádóknak: „Ti nyomorgattok és üldöztök minket, pedig mi mást tettünk, mint hogy hiszünk Istenben és a versekben, melyek leküldettek nékünk Mohamed nyelve által, és azokban, melyek alászállottak a régi

1 Korán 5:59

Prófétáknak?” Ez azt jelenti, hogy egyetlen bűnük az volt, hogy felismerték, Isten új és csodás versei, melyek alászállottak Mohamedre, valamint azok, melyek a régi Prófétáknak kinyilatkoztattak, mind Istentől eredtek, és hogy elismerték és elfogadták ezek igazát. Íme a bizonyságtétel, melyet az isteni Király szolgáinak tanított.

Ezért hát, ha egy személy előáll, és miriádnyi verset, tanulmányt, levelet és imát ír, melyeknek egyikéhez sem tanuláson keresztül jutott el, mily elképzelhető mentség igazolhatná az embereket, akik visszautasítják azokat, és megfosztják magukat a belőlük áradó kegyelemtől? Milyen választ tudnának adni, miután lelkük felemelkedett és eltávozott komor templomából? Mentegetőzhetnének, mondván: „Ragaszkodtunk egy bizonyos hagyományhoz, és minthogy nem láttuk annak betű szerinti beteljesedését, ezért emeltünk olyan vádakat az isteni Kinyilatkoztatás Megtestesülései ellen, és tartottuk magunkat távol Isten törvényétől”? Nem hallottad-e, hogy az okok között, amiért egyes Próféták „állandósággal felruházott” Prófétáknak jelöltettek meg, egy Könyv kinyilatkoztatása volt a

1 Korán 6:7

számukra? Ennek dacára, hogyan lehetne felmenteni e népet, mely visszautasítja oly sok kötetnyi vers Kinyilatkoztatóját és Szerzőjét, és annak beszédét követi, aki ostobán a kétely magvait hintette el az emberek szívében, és aki felkelt, hogy Sátánhoz hasonlóan az embereket a megsemmisülés és tévelygés ösvényeire vezesse? Hogyan engedhetik, hogy ilyen dolgok megfosszák őket az isteni bőség Napjának fényétől? Mindezek mellett, ha ezek az emberek visszautasítanak és kerülnek egy ilyen isteni Lelket, egy ilyen szent Leheletet, –kérdezzük Mi –vajon kihez ragaszkodhatnak, kinek az arcához fordulhatnak az Ő Arcán kívül? Ó igen – „Mindenkinek van egy iránya, amely felé fordul.”1 Megmutattuk neked e két utat; járd hát azt, amit választasz. Ez valóban az igazság, és az igazságon kívül nem marad semmi más, csak a tévelygés.

Eme legragyogóbb Törvénykorszakban azonban, e legfenségesebb Uralom idején számos megvilágosodott hittudós, nagy tudással rendelkező ember és az érett bölcsesség doktorai léptek be Udvarába, ittak isteni Jelenlétének kelyhéből és megtiszteltettek legnagyszerűbb kegyével. Az Imádott kedvéért lemondtak a világról és mindenről, ami abban van. Megemlítjük néhányuk nevét, hogy tán ez megerősíthesse a gyengeszívűeket, és bátoríthassa a félénkeket.

1 Korán 2:148

2 Korán 11:27

Közöttük volt Mullá Husayn, aki részesült az isteni Kinyilatkoztatás Napjának sugárzó ragyogásából. Ha ő nem lett volna, Isten nem foglalta volna el irgalmának székét, és nem lépett volna fel az örök dicsőség trónusára sem. Közöttük volt továbbá Siyyid Yahyá, korának ama egyedülálló és páratlan alakja,

Mullá Muhammad ’Alíy-i-Zanjání

Mullá ’Alíy-i-Bastámí

Mullá Sa’íd-i-Bárfurúshí

Mullá Ni’matu’lláh-i-Mázindarání

Mullá Yúsuf-i-Ardibílí

Mullá Mihdíy-i-Khu’í

Siyyid Husayn-i-Turshízí

Mullá Mihdíy-i-Kandí

Mullá Báqir

Mullá ’Abdu’l-Kháliq-i-Yazdí Mullá ’Alíy-i-Baraqání

és mások, közel négyszázan szám szerint, akiknek nevei mind felvésettek Isten „Őrzött Táblájára”.

Vajon a „Vértanúk Hercege”1 életének történéseire nem tekintenek-e úgy, mint a legnagyobb eseményre, mint igazságának legfőbb bizonyítékára? Nem jelentették-e ki a régiek, hogy azon események példanélküliek? Nem állították-e, hogy az igazság egyetlen megnyilvánulása sem mutatott még soha ilyen állhatatosságot, ilyen szemmel látható dicsőséget? Pedig életének azon epizódja, mint ismeretes, reggel kezdődött és aznap délben már véget is ért, amíg e szent fények tizennyolc éven keresztül tűrték hősiesen a támadások záporát, mely minden oldalról rájuk zúdult. Mily szeretettel, mily odaadással, mily ujjongással és szent elragadtatással áldozták életüket a Mindenek Felett Dicső ösvényén! Ennek igazságáról mindenki tanúskodik. Hogyan képesek mégis lekicsinyelni e Kinyilatkoztatást? Látott-e valaha egy korszak ily nagy jelentőségű eseményeket? Ha ezek a társak nem az igazán Isten felé törekvők, akkor ki mást lehetne így nevezni? Vajon e társak hatalmat és dicsőséget kerestek? Vágyakoztak-e valaha is gazdagságra? Élt-e bennük más vágy, mint hogy Isten tetszését keressék? Ha e társak összes csodálatos bizonyságtételükkel és nagyszerű munkáikkal hamisak, akkor ki méltó arra, hogy az igazságot magának igényelje? Istenre esküszöm! Cselekedeteik maguk elegendő bizonyság és cáfolhatatlan bizonyíték a föld minden népe számára, ha az emberek elgondolkodnának szívükben az isteni Kinyilatkoztatás misztériumain. „Azok, akik jogtalanságot követnek el, meg fogják tudni, hogy milyen sorsfordulat felé lesz utuk fordulása!”2

1 Husszein imám

2 Korán 26:227

Hadd váljék tudottá ugyanakkor, hogy e tanult doktorok és hittudósok közül, akikre utalást tettünk, egyik sem viselt vezetői rangot vagy méltóságot. Mert a jól ismert és befolyásos vallási vezetők, akik a hatalom székein trónolnak és ellátják a vezetéssel járó feladatokat, semmilyen módon nem vállalhatnak közösséget az igazság Kinyilatkoztatójával, kivéve azokat, akiket Urad akar. Néhány kivétellel ilyesmi nem is fordult elő soha. „Kevés az Én szolgáim között az, aki igazán hálás.”3 Miként e Törvénykorszakban is, a jól

1 Korán 2:94, 62:6

2Bahá’u’lláh: Rejtett Szavak, arab 62

3 Korán 34:13

ismert hittudósok közül, akik markukban tartják az emberek feletti hatalom gyeplőjét, egy sem fogadta el a Hitet. Sőt, oly gyűlölettel és eltökéltséggel küzdöttek ellene, amilyet még fül nem hallott, és szem nem látott.

Egy további bizonyíték és bizonyságtétel Kinyilatkoztatása igazságáról, mely az összes többi bizonyíték között is úgy ragyog, mint a nap, az az állhatatosság, mellyel az örök Szépség Isten Hitét hirdette. Bár még fiatal és zsenge korú volt, bár az Ügy, melyet kinyilatkoztatott, ellentétben állt a földön minden ember kívánságával – akár előkelő vagy pór, gazdag vagy szegény, magas tisztségű vagy alantas, király vagy alattvaló –, Ő mégis kiállt és állhatatosan hirdette azt. Mindnyájan tudták és hallották ezt. Nem félt Ő senkitől; nem törődött a következményekkel. Megmutatkozhat-e vajon ilyesmi, hacsak nem az isteni Kinyilatkoztatás erején és Isten legyőzhetetlen Akaratán keresztül? Isten igazságosságára! Ha valaki egy ily nagy Kinyilatkoztatást hordozna szívében, már egy ilyen bejelentésnek a gondolata is zavarba ejtené! És ha minden ember bátorsága az ő szívében összpontosulna, még mindig habozna, hogy belekezdjen egy ilyen iszonyú vállalkozásba. Ezt csak Isten engedélyével tudná megtenni, csak akkor, ha szívének csatornája kapcsolatban lenne az isteni kegyelem Forrásával, és lelkét rábízhatná a Mindenható soha nem hibázó megtartó erejére. Minek tulajdonítják vajon, tűnődünk Mi, ezt a vakmerőséget? Ostobasággal

1 Korán 59:2

2 Ő, Ki megidéztetik

3 Korán 57:21

vádolják-e Őt, mint a régi Prófétákat? Vagy azt állítják, hogy az indítéka nem volt más, mint a vezetés és a földi gazdagság megszerzése?

Tekinthető-e egy ilyen kijelentés Kinyilatkoztatója úgy, hogy más úton jár, mint Isten útján, és hogy más után vágyódott az Ő tetszésén kívül? E versben a világról való lemondás olyan lélegzete rejlik, melyet, ha teljesen rálehelnének a világra, minden lény eldobná életét és feláldozná lelkét. Gondolkozz el e nemzedék gyalázatos viselkedésén, és lásd megdöbbentő hálátlanságukat. Figyeld meg, miként csukták be szemüket mindezen dicsőség előtt, és miként hajhásszák szánalmasan a bűzlő hullákat, melyek gyomrából a hívők felfalt velejének kiáltása hallik. És mégis, mily tisztességtelen vádakat zúdítottak a Szentség azon Hajnalaira! Emígyen mondjuk el néked azt, amit a hitetlenek keze tett, azoké, akik a Feltámadás Napján elfordították arcukat az isteni Jelenléttől, akiket Isten saját hitetlenségük tüzével kínzott meg, és akik számára az eljövendő világban olyan büntetést készített, mely el fogja emészteni mind testüket, mind lelküket. Mert ezek azt mondták: „Istennek nincs hatalma, és irgalmának keze meg van béklyózva.”1

1 Korán 5:64

Megnyilvánulásának igazát bizonyítja továbbá az a tekintély, a földöntúli erő és felsőbbség, melyet Ő, a lét Kinyilatkoztatója és az Imádott Megnyilvánulása egyedül és segítség nélkül megjelenített az egész világnak. Mihelyt az örök Szépség kinyilatkoztatta Magát Shírázban a hatvanas esztendőben és szétszaggatta a rejtőzés fátylát, a fenség, a hatalom, a korlátlan uralom és az erő jelei, melyek a Lényegek ezen Lényegéből és a Tengerek e Tengeréből sugárzottak elő, azonnal megnyilvánultak minden vidéken. Olyannyira, hogy minden városban megjelentek ez isteni Égitest jelei, bizonyítékai, jelképei és bizonyságtételei. Hányan voltak a tiszta és kedves szívek, akik híven visszatükrözték ezen örök Nap fényét, és mily számosak a tudás kiáradásai az isteni bölcsesség ezen Óceánjából, mely átölelt minden lényeket! Minden városban az összes pap és tisztségviselő összefogott, hogy akadályozza és leverje őket, és elnyomásukra felvértezték magukat rosszindulattal, irigységgel és zsarnoksággal. Mily nagy azon szent lelkek, az igazság azon lényegének száma, akiket az erőszak vádjával halálba küldtek! És a tisztaság hány megtestesülése, aki semmi egyebet, mint igaz tudást és makulátlan cselekedeteket mutatott fel, szenvedett gyötrelmes halált! És mindennek ellenére e szent lények mindegyike utolsó pillanatáig Isten Nevét suttogta, és a Néki való alávetettség és megnyugvás birodalmában szárnyalt. Akkora volt az erő és lélekátformáló befolyás, melyet Ő rájuk gyakorolt, hogy nem élt bennük többé más vágy, mint az Ő akarata, és lelküket eljegyezték a Róla való megemlékezéssel.

1 Korán 11:112 (115)

Bár nem kívántunk említést tenni egy régmúlt idő hagyományairól, mégis, irántad való szeretetből idézünk most néhányat, melyek érvelésünkre alkalmasak. Nem érezzük azonban ezek szükségét, minthogy a dolgok, melyeket már említettünk, elegendők a világnak és mindannak, ami benne található. Valójában az összes Írás és azok misztériumai mind megtalálhatók tömörítve e rövid értekezésben. Olyannyira, hogy ha valaki megfontolná szívében, felfedezné mindabból, ami elmondatott, Isten Szavainak rejtélyeit, és megértené a jelentését mindannak, amit a tökéletes Király kinyilvánított. Mivel az emberek azonban különböznek megértésükben és szintjükben, ennek megfelelően megemlítünk néhány hagyományt, hogy ezek szilárdságot kölcsönözhessenek az ingadozó léleknek, és nyugalmat a megzavart elmének.

Ezáltal válik Isten minden embernek, magas és alacsonyrendűnek tett tanúbizonysága teljessé és tökéletessé.

A mennyei Hírnök isteni hívása a Dicsőség Fátyla mögül, mely az emberiséget arra szólítja, hogy teljességgel mondjanak le mindazon dolgokról, melyekhez ragaszkodnak, az szemben áll a vágyaikkal; és ez az oka a keserű megpróbáltatásoknak és erőszakos felfordulásnak, melyek megtörténtek. Nézd, milyenek az emberek. Figyelembe sem veszik e jól megalapozott hagyományokat, melyek mind beteljesültek, és a kétséges érvényűekhez ragaszkodnak, kérdezvén, hogy ezek miért nem teljesültek be. Ennek dacára, számukra elképzelhetetlenek dolgok váltak valóra. Az Igazság jelei és jelképei delelő napként ragyognak, az emberek mégis céltalanul és zavarodottan barangolnak a tudatlanság és ostobaság vadonában. A Korán összes verse, valamint az elismert hagyományok ellenére, melyek mind egy új Hitet, új Törvényt és új Kinyilatkoztatást jeleznek előre, e nemzedék még mindig várva vár, hogy megláthassa a Megígértet, aki megerősíti majd a Mohamedán Törvénykorszak Törvényét. A zsidók és a keresztények hasonlóképpen ugyanígy vitáznak.

1 Korán 54:6

Lásd, hogy ezen és hasonló hagyományok ellenére miként állítják hasztalanul, hogy a korábban kinyilatkoztatott törvényeket semmilyen módon nem szabad megváltoztatni. De vajon nem éppen az a célja minden Kinyilatkoztatásnak, hogy átalakulást vigyen végbe az emberiség egész jellemében, olyan átalakulást, mely mind külsőleg, mind belsőleg megnyilvánul, és hatást gyakorol úgy a belső életére, mint külső körülményeire? Mert ha az emberiség jellemét megváltoztatni nem szabadna, akkor nyilvánvaló lenne Isten egyetemes Megnyilvánulásának hiábavalósága. Az „Aválim”-ban, egy hiteles és jól ismert könyvben ez jegyeztetett fel: „A Baní-Háshim törzséből fog megjelenni egy Ifjú, Aki új Könyvet fog kinyilatkoztatni és új törvényt fog meghirdetni”; majd e szavak következnek: „A legtöbb ellensége a papok közül kerül ki.” Egy másik rész elmondja Sádiq-ről, Mohamed utódjáról, hogy emígyen szólt: „És meg fog jelenni egy Ifjú a Baní-Háshim törzséből, Aki az embereket arra fogja szólítani, hogy esküdjenek hűséget Neki. Könyve egy új Könyv lesz, és erre fogja szólítani az embereket, hogy esküdjenek hűséget. Kemény az Ő Kinyilatkoztatása az arabok számára. Ha hallotok Róla, siessetek hozzá.” Mennyire követték a Hit Imámjainak és a bizonyosság Lámpásainak az iránymutatásait! Bár világosan kimondatott: „Ha azt halljátok, hogy megjelent egy Ifjú a Baní-Háshim törzséből, Ki az embereket egy új és Isteni Könyvhöz, új és Isteni törvényekhez szólítja, siessetek Hozzá”, mégis mind hitetlennek és eretneknek nyilvánították a lét ama Urát. Nem siettek a Háshimita Fényhez, azon isteni Megnyilvánuláshoz, hacsak nem kivont karddal és gyűlölettel teli szívvel. Továbbá, figyeld meg, hogy a könyvek mily határozottan említik a papok ellenállását. Mindezen nyilvánvaló és jelentőségteljes hagyományok, mindezen félreérthetetlen és vitathatatlan utalások ellenére az emberek visszautasították a tudás és szent beszéd makulátlan Lényegét, és a lázadás és

1 Ali imám által kinyilatkoztatott „Zarándok-Tábla”

tévedés hirdetőihez fordultak. Ezen lejegyzett hagyományok és kinyilatkoztatott szavak ellenére csupán azt beszélik, amit saját önös vágyaik sugallnak. És ha az Igazság Lényege azt nyilatkoztatja ki, ami ellentétes hajlamaikkal és vágyaikkal, azonnal hitetlennek bélyegezik, és így tiltakoznak, mondván: „Ez ellentétes a Hit Imámjainak és a ragyogó fényeknek a mondásaival. Sérthetetlen Törvényünk ilyesmiről nem szól.” Még ma is ilyen hasztalan kijelentéseket tettek és tesznek e szegény halandók.

Kinyilatkoztatása természetét megértés meg nem ragadhatja, Hitének teljességét tudás fel nem foghatja. Minden mondás az Ő jóváhagyásától függ, és minden dolgoknak szüksége van az Ő Ügyére. Rajta kívül minden más az Ő parancsa által teremtetik, és az Ő törvényén keresztül mozog és létezik. Ő az isteni misztériumok Kinyilatkoztatója, és a rejtett és örök bölcsesség Feltárója. A „Biháru’l-Anvár”-ban, az „Aválim”-ben és a „Yanbú”-ban így jegyezték fel Sádiq-ről, Mohamed utódjáról, hogy e szavakat mondta: „A tudás huszonhét betűből áll. Mindaz, amit a Próféták kinyilatkoztattak, ebből két betű. E két betűnél többet ember eddig még nem ismert meg. De amikor majd a Qá’im megjelenik, kinyilvánítja ő a maradék huszonöt betűt.” Gondold meg, kijelentette, hogy a Tudás huszonhét betűből áll, és ebből az összes prófétát Ádámtól egészen a „Pecsétig” csupán két betű Feltárójának tartott, és hogy Őket mind csak két betűvel küldték alá. És azt is mondja, hogy a Qá’im fogja majd a maradék huszonöt betűt kinyilatkoztatni. Lásd meg e kijelentésből, hogy mily nagy és fenséges az Ő rangja! Az Ő rangja magasabb, mint az összes Prófétáé, és Kinyilatkoztatása meghaladja választottaik mindegyikének felfogását és megértését. Ilyen

Kinyilatkoztatást, melyről Isten Prófétái, az Ő szentjei és választottai vagy nem értesültek, vagy Isten kifürkészhetetlen Parancsolatának megfelelően nem tártak fel – egy ilyen Kinyilatkoztatást próbáltak meg e hitvány és aljas emberek saját fogyatékos elméjükkel, saját korlátolt tudásukkal és megértésükkel megítélni. És ha az nem vág egybe az ő mércéjükkel, azonnal

visszautasítják azt. „Vagy azt gondolod, hogy a legtöbben közöttük hallanak, és élnek az eszükkel? Olyanok ők, akár a barom! Nem! Még messzebb tévelyegnek ők az úttól!”1

Mi több, figyeld meg, hogy e dolgokat, melyek megtörténtek, és a tetteket, melyeket elkövettek, a korábbi hagyományok mind megemlítették. Miként ez lejegyeztetett a „Rawdiy-i-Káfí”-ban „Zawrá'”-val kapcsolatban. A „Rawdiy-i-Káfí”-ban Mu’ávíyih, Vahháb fia elmondja, hogy Abú-’Abdi’lláh így szólt: „’Ismered-e Zawrá'-t?’ Azt mondtam: ’Legyen életem áldozat érted! Azt mondják, Bagdadban van.’ ’Ó, nem’ – mondta ő. Majd hozzátette: ’Jártál-e Rayy városában?’2 mire így válaszoltam: ’Ó igen, jártam ott.’ Minekutána megkérdezte: ’Ellátogattál-e a marhapiacra?’ ’Igen’ – válaszoltam, és ő ezt mondta: ’Láttad-e a fekete hegyet az út jobb oldalán? Az Zawrá'. Nyolcvan embert, bizonyos emberek fiait mészárolnak majd le

1 Korán 25:44

2 Ősi város, mely mellé Teherán épült

ott, akik közül mindegyikük érdemes arra, hogy kalifának nevezzék.’ ’Ki fogja őket lemészárolni?’ – kérdeztem. És ő így válaszolt: ’Perzsia gyermekei!’”

Íme társainak állapota és sorsa, melyet korábban megjövendöltek. És most figyelj arra, hogy e hagyomány szerint Zawrá' nem más, mint Rayy földje. Azon a helyen ölettek meg az Ő társai nagy szenvedések közepette, és mindezen szent lények a perzsák kezétől szenvedtek mártírhalált, amint a hagyományban feljegyeztetett. Ezt hallottad, és erről mindenki tanúskodik.

Akkor miért nem állnak meg ezek az alávaló férgek, hogy elgondolkozzanak e hagyományokon, melyek mindegyike olyan nyilvánvaló, mint a nap delelő ragyogásában? Miért utasítják vissza, hogy elfogadják az Igazságot, és engedik, hogy bizonyos hagyományok, melyek jelentését fel nem foghatták, visszatartsák őket Isten Kinyilatkoztatása és az Ő Szépsége felismerésétől, és arra kényszerítsék őket, hogy a pokol mélyén lakozzanak? Az ilyen dolgokat nem lehet másnak tulajdonítani, mint a kor papjai és hittudósai hitetlenségének. Ezekről mondta Sádiq, Mohamed utóda: „Azon kor vallási doktorai lesznek a leggonoszabbak a menny árnyékába húzódó papok közül. Rosszindulat árad belőlük, és rájuk is fog az visszahullani.”

Kérjük a Bayán tanult embereit, ne kövessék ezt a viselkedést, és a Mustagháth idejében ne kövessék el Vele szemben, Ki az isteni Lényeg, a mennyei Fény, az abszolút Örökkévalóság, a Láthatatlan Megnyilvánulásainak Kezdete és Vége ugyanazt, ami e napon történt. Könyörgünk hozzájuk, ne hagyatkozzanak értelmükre, megértésükre és a tanultságukra, és ne ellenkezzenek a mennyei és végtelen tudás Kinyilatkoztatójával. És mégis, mindezen intelmek ellenére látjuk, hogy egy félszemű ember1, ki önmaga is az emberek vezetője, a legnagyobb rosszindulattal kezd Ellenünk fordulni. Látjuk előre, hogy minden városban emberek fognak felkelni, hogy üldözzék az Áldott Szépséget, hogy a lét ez Urának és minden ember végső Vágyának a társai menekülni fognak az elnyomó elől, és a pusztaságban keresnek előle menedéket, míg mások beletörődnek, és a világtól tökéletesen elszakadva életüket áldozzák az Ő ösvényén. Úgy tűnik, már látunk is egyet2, aki odaadásáról és jámborságáról olyannyira nevezetes, hogy az emberek kötelességüknek tartják, hogy engedelmeskedjenek neki, és szükségesnek tartják, hogy parancsának

1 Valószínűleg Hájí Mírzá Karím Khán

2 Utalás Mírza Yahyára

alávessék magukat, és aki ki fog állni, hogy megtámadja magát az isteni Fa gyökerét, és minden erejével arra fog törekedni, hogy ellenálljon Neki, és Ellene forduljon. Íme, ilyenek az emberek!

Kiknek szíve van a megértésre, kik kortyoltak a szeretet Borából, kik egyetlen pillanatig sem önös vágyaikat elégítették ki, látni fogják oly ragyogón, mint a Nap delelő dicsőségében, azon jelképeket, tanúságtételeket és bizonyítékokat, melyek e csodás Kinyilatkoztatás, e mindent meghaladó isteni Hit igazságáról tesznek bizonyságot. Gondolkozz el, miként utasították el az emberek Isten Szépségét, és ragaszkodtak saját kapzsi vágyaikhoz. Mindezen tökéletes versek, e félreérthetetlen utalások ellenére, melyek a „Legsúlyosabb Kinyilatkoztatásban” kerültek kinyilatkoztatásra, mely Isten Letéteménye az

1 Korán 4:79, 166

2 Korán 2:156

emberek között, és mindezen világos hagyományok ellenére, melyek mindegyike nyilvánvalóbb, mint a leghatározottabb beszéd, az emberek figyelmen kívül hagyták és elutasították ezek igazságát, és bizonyos hagyományok betűjéhez ragaszkodtak, melyekről megértésük szerint úgy találták, hogy nem esnek egybe várakozásaikkal, és melyek jelentését fel sem fogták. Így zúztak szét minden reményt, és fosztották meg magukat a Mindenek Felett Dicső tiszta borától, és a halhatatlan Szépség tiszta és romolhatatlan vizétől.

Nyilvánvaló számodra, hogy a Mennyei Madarak és az Örökkévalóság Galambjai kettős nyelven beszélnek. Az egyik nyelv, a külső, mentes minden utalástól, nem elrejtett és nem elfátyolozott, hogy vezérlő lámpás és iránymutató fény lehessen, mely által az utazók felérhetnek a szentség magaslataira, és a keresők beléphetnek az örök újraegyesülés birodalmába. Ilyenek a fátyol nélküli hagyományok és világos versek, melyeket már említettünk. A másik nyelv homályos és rejtett, hogy bármi is rejtezzék a

1 Korán 35:22

rosszakaratúak szívében, az nyilvánvalóvá válhasson, és legbensőbb lényük lelepleződhessen. Így szólott Sádiq, Mohamed utóda: „Isten bizony meg fogja őket próbálni, és megrostálja őket.” Ez az isteni mérce, ez Isten Próbaköve, amivel megpróbálja Ő az Ő szolgáit. E mondatok jelentését senki meg nem értheti azok kivételével, akiknek szíve biztos, akiknek lelke kegyet talált Istennél, és kiknek elméje elfordul mindentől Rajta kívül. Az ilyen kijelentésekben a betű szerinti jelentés, ahogyan az emberek általában értelmezik, nem az, ami a szándéknak megfelel. Feljegyeztetett: „Minden tudásnak hetven jelentése van, melyek közül az emberek csak egyet ismernek. De amikor a Qá'im megjelenik, ki fogja Ő nyilatkoztatni az embereknek az összes többit.”1 És ezt is mondja: „Egyetlen szót szólunk, és ezalatt hetvenegy jelentést értünk; és mindegyik jelentést el tudjuk magyarázni.”

Okfejtésünket az Ő szavaival zárjuk – magasztaltassék Ő – „Aki vakságában elfordul Istentől, amellé egy Sátánt rendelünk, és az lesz az ő társa.”2 „Aki azonban elfordul az Én emlékezetemtől, annak nyomorúságos élete lesz.”3

1 Hadith

2 Korán 43:36

3 Korán 20:124

Emígyen lett ez kinyilatkoztatva korábban, ó bárcsak megértenéd.

Kinyilatkoztatta ezt a „Bá” és a „Há”.1

Béke légyen azzal, aki fülét a Sadratu'l-Muntahá-ról hívogató Titokzatos Madár éneke felé fordítja!

Dicsőíttessék Urunk, a Legmagasabb!

1 B és H betűk, vagyis Bahá

SZÓMAGYARÁZAT

’Abdu’lláh: Mohamed atyja, aki a Háshim családhoz, a legnemesebb arab törzshöz tartozott.

’Abdu’lláh-i-Ubayy: Mohamed előkelő ellenfele, akit a „hipokriták hercegének” neveztek

Ábrahám: Patriárka, kb. i.e. 2000, a zsidók, keresztények és muszlimok közös ősatyja. Bahá’u’lláh az „Isten Barátja” címen emlegeti.

Abú-’Abdi’lláh: A hatodik imám, Ja’far-i-Sádiq címe, Husszein dédunokája,

i.sz. 765-ben megmérgezték.

Abú-Ámír: remete, Mohamed ellensége

Abú-Jahl: Mohamed kérlelhetetlen ellensége

A.H.: „Anno Hedzsra, a Hedzsra után”. Mohamed Mekkából Medinába való menekülésének éve, a muszlim időszámítás kezdete.

Ali: Az első imám, Mohamed jogos utóda, unokaöccse és veje, Fatima férje

Amálekiták: Nomád nép Babilóniától Egyiptomig terjeszkedve, Izrael ellensége (Sámuel I.15)

Arba’in: Szó szerint „negyven”, hagyománygyűjtemény

Áron: Mózes bátyja, a leviták, a zsidó papok az ő leszármazottai ’Aválim: Síita hagyománygyűjtemény

Báb: Szó szerint „Kapu”, Mírzá ’Alí Muhammad címe (1819-1850), a síiták Qá’im-ja és Mihdí-je, Bahá’u’lláh előfutára, de független isteni Megnyilvánulás. 1850-ben elítélték és kivégezték.

Bagdad: A „Béke Hajléka”, Bahá’u’lláh lakhelye 1853-63

Bahá: Szó szerint „Dicsőség”, „Ragyogás”, „Fény”. A Báb által Bahá’u’lláhnak adományozott cím.

Bahá’u’lláh: Szó szerint „Isten Dicsősége”, Mírzá Husayn-’Alí-i-Núr (18171892), a Bahá’í Hit alapítója. A Báb úgy utal Rá, mint „Akit Isten ki fog nyilvánítani”.

Baní-Háshim: Az a mekkai család, melyből Mohamed származott. A Báb, mint Siyyid vagyis Mohamed késői leszármazottja, szintén e törzsből való.

Bathá: Mekka

Bayán: Szó szerint „Magyarázat”, a Báb Kinyilatkoztatásának főműve két változatban: Perzsa és Arab Bayán A Bayán Pontja: a Báb.

Biháru’l-Anvár: Síita hagyománygyűjtemény

Kitáb-i-Íqán – A bizonyosság könyve

Daylamiták: Egy kaukázusi törzs

Az Egység Betűi: A Próféta apostolai

Fáraó: A Korán szövege a Fáraó szót tulajdonnévként is használja, a fáraói rang megnevezése mellett. Az iszlámban a zsarnokság és elnyomás szimbóluma lett.

Fatima: Mohamed lánya, Ali imám felesége, a második és harmadik imám anyja

Főnix: misztikus madár, mely elég a tűzben, de utána hamvaiból ismét életre kel megújulva.

Gábriel: A legfőbb angyal, Mohamed számára a Szentlélek, a Korán ihletője.

Hadith: A leghitelesebb iszlám hagyomány, Mohamed társainak beszámolói a Prófétáról.

Hájí Mírzá Karím Khán: Önkényesen Siyyid Kázim utódjának hirdette és nagy tudósnak tartotta magát. Könyve az „Útmutatás a tudatlanoknak” hevesen támadta a Bábi Hitet.

Hájí Mírzá Siyyid Muhammad: A Báb egyik nagybátyja anyai ágon. Az ő kérdéseire született válaszként a Kitáb-i-Íqán

Hamzih: „A Vértanúk Hercege”, Mohamed nagybátyjának címe

A „hatvanas év”: a muszlim időszámítás 1260. éve, amikor a Báb kijelentette Magát.

Heródes: A zsidók királya Róma kegyéből i.e. 37-4 Hijáz, Hedzsáz: Délnyugat Arábia.„Hijáz nyelve”: arab.

Húd: ókori arab Próféta, a Korán többször is említi.

Húrik: Angyalok. Szépséges hajadonok, akik az iszlám szerint az igazhívők társai lesznek a Paradicsomban. A kifejezés lelki tulajdonságokat vagy erőt jelöl.

Husszein: A harmadik imám, Ali és Fatima fia, Karbala síkján lemészárolták.

Ibn-i-Súríyá: Zsidó rabbi Mohamed idején

Imám: A síitáknál Mohamed tizenkét utódjának a címe. Általánosítva a muszlim vallási vezetőkre is alkalmazzák.

Íqán: Szó szerint „Bizonyosság”. Bahá’u’lláh levelének címe, melyet a Báb nagybátyjához intézett.

Irak: „Irak nyelve”: perzsa.

Isten Megnyilvánulása: Próféta

„Állandósággal felruházott”: Azoknak a Prófétáknak a címe, akik könyvet nyilatkoztattak ki, és vallási törvényeket hoztak.

Isteni elixír: Az alkimisták keresték, hogy fémből aranyat készíthessenek

József: Jákob fia, akit a testvérei el akartak veszejteni, de Egyiptomban magas tisztséghez jutott. A Korán szerint Próféta.

Ka’b-Ibn-i-Ashraf: Medinai zsidó pap és költő, aki Mohamed fő ellenségével szövetkezett.

Kába: Szó szerint „kocka”, fekete kő az ősi mekkai szentélyben, amely időtlen idők óta zarándoklat színhelye. Ma az iszlám legszentebb Szentélye.

Káfí: Síita hagyománygyűjtemény

Kajafás: Zsidó főpap, aki elítélte Jézust

Kalifa: Szó szerint „utód”, „örökös”, a szunniták szerint Mohamed örököse

Karbala: Város Bagdadtól mintegy 80 km-re délnyugatra, az Eufrátesz partján.

Karmazsin Oszlop: Utalás Bahá’u’lláh vallására, melyet karmazsinvörösre festett a mártírok vére

Kawthar: Paradicsomi folyó, amelyből az összes többi folyó ered. Tiszta, éltető víz.

Khaybar: Oázis Medina közelében

Kerub: Megkülönböztetett angyal a Biblia szerint

Kopt: az ókori egyiptomiak leszármazottait nevezték az arabok koptoknak. Mózes idejében hitetleneknek számítottak.

Korán: Az iszlám Szent Könyve, melyet Mohamed nyilatkoztatott ki

Kúfa: Mára eltűnt régi város az Eufrátesz partján, Ali imám székhelye

Kumayl hagyomány: Ali imámról egy hű követőjétől

Leviatán: a Bibliában említett mesebeli vízi szörny

Mágusok: az ókori Perzsia papjai, bölcsei

Mihdí: Az iszlámban várt Megnyilvánulás címe.

Mi’ráj: Szó szerint „felemelkedés, mennybemenetel”, Mohamed mennyországba tett utazásának megjelölésére használják.

Mohamed: Isten Küldötte, az Iszlám megalapítója, a Korán kinyilatkoztatója (i.sz. 570-622).

Mullá ’Alíy-i-Bastámi: Egyike a 18 Élő Betűinek, a Báb első követőinek, a Bábi Hit első mártírja.

Kitáb-i-Íqán – A bizonyosság könyve

Mullá Hussayn: a Báb első követője, a „Bábu’l-Báb” (1813-1849)

Mustágháth: Szó szerint „Ő, ki megidéztetik”. Az egyes Isteni Törvénykorszakok ciklusait jelöli, melyekre a Báb és Bahá’u’lláh írásaikban utalnak. Itt Bahá’u’lláh közelgő Kinyilatkoztatására vonatkozik.

Nabukodonozor: Babilóniai király, i.e. 599-ben elfoglalta Jeruzsálemet, 588ban lerombolta és lakóit elhurcolta (a zsidók babilóniai fogsága)

„A negyedik mennyország”: A láthatatlan Birodalom egyik állomása. A kifejezést a kereszténység szimbólumaként is használják: a „negyedik mennyország”, vagyis a negyedik vallás a prófétai Kinyilatkoztatások sorában az Ádámi ciklusban.

Nimród: ősi babilóniai király, a muszlimok szerint elűzte Ábrahámot.

Nudbih: szó szerint „sirató”, síita könyv, mely beszámol az imámok életéről, haláláról

A Paradicsom Csalogánya: Isten Megnyilvánulása, Bahá’u’lláh, a Próféta.

Párán: Hegyvonulat a Sínai félsziget északi részén

Pilátus: római helytartó Judeában, aki halálra ítélte Jézust

„A Próféták Pecsétje”: Mohamed címeinek egyike

Qá’ím: Szó szerint: „Az, Aki fel fog emelkedni”. A kifejezés a síita iszlámban várt Megígértet jelöli.

Quayyúmu’l-Asmá’: A Báb egyik legjobban ismert munkája, kommentár a Korán 12. (József) szúrájához

Rayy: ősi perzsa város, minek közelében Teherán felépült

Ridván: A Paradicsom őrének neve. Bahá'u'lláh a kifejezést magára a Paradicsom megjelölésére használja.

Rúmi: Dzsalál-ad-Dín Rúmi (1207-1273) a legnagyobb perzsa szúfi költő (A Masznavi) és a kerengő dervisek rendjének alapítója.

Rúz-bih: lásd Salmán

Sába: ősi város az arab-félsziget déli részén. Jelképként használva otthont, lakhelyet jelent.

Sadratu’l-Muntahá: Eredetileg annak a fának a neve, melyet az arabok a régi időkben az út végére ültettek, hogy útmutatóként szolgáljon. Itt az Isteni Lótuszfa, a „fa, melyen túl nem lehet menni.” Szimbólumként Isten Megnyilvánulását jelöli, az Ő Napján.

Sádiq: a síiták hatodik imámja, lásd még Abú-’Abdi’lláh

Sadrih: Ág Bahá Sadrih-ja: szó szerint „A Dicsőség Ága”

Sálih: ókori arab Próféta, a Thamúd törzsnél jelent meg.

Salmán: Eredetileg Rúz-bih, azon négy ember egyike, akik egyik a másik után hirdették Arábia népének Mohamed eljövetelének örömhírét.

Salsabíl: Forrás a Paradicsomban, szó szerint: lágyan folydogáló

Sámiri: A fáraó varázslója Mózes idején

Sejk Ahmad: a Báb közeli megjelenését váró iskola vezetője (1753-1831)

Shíráz: a Fárs tartomány fővárosa Iránban, a Báb szülőhelye

Shoeb: Réhuel, vö. Mózes 2:2:18

Síita: Szó szerint „Követő”, az iszlám két nagy ágának egyike

Sínai: Hegy a Sínai félszigeten, ahol Mózes a Tíz parancsolatot kapta Istentől Sirát: Szó szerint „híd”, vagy „ösvény”, Isten vallását jelöli.

Siyyid Kázim-i-Rashtí: Sejk Ahmad tanítványa és utóda 1843-ban bekövetkezett haláláig. Több későbbi bábi az ő tanítványa volt.

Szúfi: Muszlim misztikusok, több rendben is szerveződtek.

Szúra: A Korán „könyveinek” neve

Taff (~ földje): Karbilá körüli síkság

Thamúd: Észak-Arabiában élő ókori törzs

’Urvatu’l-Vuthqá: szó szerint a „legerősebb kapaszkodó”, Isten Hitének, Szövetségének szimbóluma.

Yahyá: János arabul, itt Keresztelő János

Yanbú’: Síita hagyománygyűjtemény

Yathrib: Medina korábbi, ősi neve

Zaqqúm: fa a pokol világában

Zíyárat: Ali imám által kinyilatkoztatott „Zarándok-Tábla”

TÁRGYMUTATÓ

A számok a bekezdést és nem az oldalt jelölik.

A

’A farkas és bárány együtt legelnek majd.’, 119

Ábrahám (Isten Barátja), 11, 12, 67, 68

Ádám, 157, 161, 172, 179, 264, 272

Áldott Szépség, lásd Bahá’u’láh

Áldozat, 15, 84, 113, 139, 219, 249, 279 önfeláldozás, 28

Ali imám, 127, 135, 161, 175, 178, 179

Alkímia, 165-167, 203-4, 208

Állatok, 214

Állhatatosság, 219, 261

Angyalok, 24, 86-88, 122

Arab nyelv, 24

Arany, 165-167, 217

Áron, 59

Átalakulás, megváltozás az egyéné, 163, 164, 167 az emberiségé, 269, 270

Atom, 107, 216

B

Báb (a Bayán Pontja), 170, 171, 257, 272 állhatatossága, 261, 262

Kinyilatkoztatásának bizonyítékai, 246, 257, 261-265

jelei, 72, 73 nagysága, 265 természete, 272

levele a vallási vezetőkhöz, 256 a muszlimok nem ismerték fel, 182, 243, 244 Rá vonatkozó jövendölések, 281 üldöztetése, 262 vértanúsága, 258, 259, 262, 273 világról való lemondása, 260

Bábi vértanúk, 248, 263, 275

Bábik, 101, 170, 256, 276, 277 üldöztetése, 263-265

Bagdad, 22, 188, 274

Bahá Ága, 85

Bahá’u’láh

Bagdadba érkezése, 278 Kinyilatkoztatása, 280 követői, 276 szenvedései, 114, 208, 277-279 üldöztetése, 276, 277 vadonba vonulása, 278

Bayán, 1, 101, 219, 276 népe, lásd Bábik

Beszéd, 64, 73, 214 üres ~, 2, 77, 213

Biblia, 17 lásd még Mózes öt könyve, Evangéliumok

Bizonyosság, 2, 5, 52 tökéletes, 216 Városa, 217-219 Bölcsek köve, 86

Bölcsesség, 2, 5, 28, 73 isteni, 12, 16, 26, 49, 102, 106, 108 ősi, 217, 272

Bűn, 17, 209 megbocsátása, 145, 214

Bűnös, 209

C

Cselekedetek megegyezők a szavakkal, 250 Megnyilvánulások tettei, 61

Csillagok égről lehullanak, 24, 25, 41, 66 látható ~, új Megnyilvánulás jeleként, 66-73 szimbolikus jelentése, 31, 52, 73, 74

Csodák, 157, 230

D

Dávid, 55

E

Égitestek, 31-33, 35, 36, 40, 71-75, 80, 81

Égő Csipkebokor, 219

Élet, 114, 120, 128 szimbolikus jelentése, 120, 125, 128

Elmélkedés, jobb mint ájtatoskodás, 267

Emberek bennük megmutatkoznak Isten jelei, 107 korlátai, 2 megváltozása, átalakulása, 163, 164, 167 nem ismerik fel Isten Megnyilvánulásait, 3 rangja, 1, 149 természete, 107, 109 újraegyesülése Istennel, 18, 44 vakon követik vallási vezetőiket, 89, 175, 176

Emberiség, 232, 233 átalakulása, 269-70 egysége, 118, 119 elnyomása, 24, 28-30 kapcsolata Istennel, 104-106 közönye, 111, 112, 133, 230-240, 242, 285 nevelése, 103 romlottsága, 14

Értelmezés, 16, 136, 137, 237 az írások értelmezése, 93, 125, 199 szó szerint, 25, 89, 122, 283, 284

Evangéliumok, 21

Máté, 24, 70, 71, 126, 144, 145

Márk, 145

Lukács, 26, 126 János, 19, 20, 125 jövendölései, 88, 97 törvénye, 236

F

Fáraó, 12, 16, 57, 58, 68, 92

Fatima, 178, 273

Fátylak, 16, 17, 57, 75, 76, 82, 163, 174, 205, 237 dicsőség fátyla, 16, 130, 175, 177, 178, 205, 219, 268 szimbolikus jelentése, 79

Felhők szimbolikus jelentése, 79-83

Feltámadás Napja, 46, 51, 85, 88, 114, 121, 124, 149, 151-153, 256 jelentése, 123-125, 128, 153, 160, 168, 182

Fény, 136, 149 a legnagyobb, 106, 107

Fül (belső), 216, 217, 289

G

Gábriel arkangyal, 54, 92, 116, 123, 174

Gonoszság, 29, 120, 122

H

Hagyományok (iszlám), 38-41, 89-90, 107, 113, 221, 222, 266-275, 280-284

Halál, 114, 127, 217 -büntetés, 92 óráján, 214

szimbolikus jelentése, 120, 125-127

Halhatatlanság, 2, 128, 167, 217

Házasságtörés, 92

Heródes, 69

Hijáz, 18, 71

Hit, vallás, 2, 120, 148, 191, 268

Hitetlenek, 84, 118, 129, 242, 260

Hívők, hűségesek, 15, 79, 87, 118, 226, 249, 260

Hold, 38-40

’a hold nem fénylik’, 24, 41, 42, 66 szimbolikus jelentése, 31, 52, 73, 200

Húd, 5, 9-10

Husszein imám, 135, 136, 138-140, 179, 251

I

Igazság, 44, 99, 155 jele, 252, 261, 268 keresése, 29 Lobogója, 267

megkülönböztetése a hamistól, 217, 223, 277

Imámok, 152, 161, 270, 271, 284

Irak, 18

Írások (szent), 266 célja, 185 elismerése, 225 értelmezése, lásd É megrontása, 91-98

Isten, 104, 178, 214

Akarata, 28, 103, 104, 226, 228, 278, 182 ajándéka az embereknek, 23, 107, 216 felismerése, 2, 27, 100, 148, 151 haragja, 125 hatalma, uralma, 131-134, 182 igazságossága, 16, 22 kapcsolata a Megnyilvánulásokkal, 105, 106, 109, 110, 151, 193-198

Királysága, 125

Lényege, 27, 51, 56, 104, 150, 224

Napja, 101 nevei és tulajdonságai, 27, 107, 109, 110, 113, 187

Szava, 22, 27, 61, 118, 130, 170, 219, 233, 266 Színe, Jelenléte, 148-151, 153, 181, 182 természete, 104, 105 tulajdonságai, 149, 151, 196

Isten Megnyilvánulásai, isteni Égitestek, 109, 110 bizonyságtételük, 228 céljuk, 31, 103, 128

Egyetemes Megnyilvánulás, 187

egységük, 20, 106, 161, 162, 170-172, 191, 196 életük, 57, 79-80 ellenállás Velük szemben, 4-17, 157 előre jelzik a Következő eljövetelét, 13 emberi természetük, 74, 79-81, 106

az ’Igazság Napjai’, 31

Isteni természetük, 74, 105, 106, 109, 110, 151, 196 korlátlan uralmuk, 103, 113, 114, 136, 140

küldetésük, 106, 160-162, 174, 178-180, 196, 198

különbség közöttük, 191-195 nem ismerik fel Őket, 3, 153, 154 megtagadják Őket, 3-14, 120, 125, 252, 253 papok ellenállása, 15, 79, 177, 238-240 szenvedéseik, 47, 80, 136, 157 útjaik ellentétesek az emberek útjával, 61 visszatérésük, 156, 160, 162, 168-171

Isteni Misztériumok, 64, 75, 190 Isten Szavának ~, 266

kinyilatkoztatásának a helye a szív, 213 a lélek ~, 216 megértése, 212

Isteni tavasz, 23, 118, 140

Isteni tudás, 2, 16, 26, 28, 48, 49, 52, 76, 77, 99, 108, 129, 130, 153, 156, 205, 206

Istenkáromlás, 14, 182

Ítélet Napja, Utolsó ítélet, 118, 122, 130 jelei, 118 jelentése, 123, 128

Ítélet, 114, 120, 121, 140

J

Jelek, 21, 97 a Báb kinyilatkoztatásának jelei, 72, 263

Jézus jelei, 24-26

Megnyilvánulás eljövetelét hirdető ~, 16, 66-73, 88-91 Mohamed eljövetelét hirdető ~, 91-95 a Qá’im jelei, 282

Jeruzsálem, 54, 92

Jézus, Ember fia, 17, 19-21, 55, 60, 62, 66, 74, 88, 98, 125, 126, 141, 144,

145, 159, 161, 172, 191, 219, 236, 273, 282 jelei, 24-26 jövendölései, 88 születése, 59, 69-70 visszatérése, 21, 79

Jób, 273

József, 236, 282

Jövendölések a Bábról, 266-275, 281 Bahá’u’lláh-ról, 282 beteljesülése, 88

Jézus visszatéréséről, 24-26

K

Kába, 54

Káin és Ábel, 157

Kajafás, 144

Karbala, 136

Karmazsin Oszlop, 77

Kenyér, lelki eledel, 22, 23

Kereső, 100 igaz ~, 213-219

Keresztelő János, 70

Keresztények, 25, 26, 42, 88, 91, 146, 268

Kereszténység, 25, 26

’Kezdet és a vég’, 171-174, 178, 179, 180, 196

Kibeszélés, 214

Kinyilatkoztatás (Isteni), 51, 52, 64, 65, 149, 156, 160, 236 átformáló ereje, 269, 270 forrása, 155 hatalma, 107 új ~ elfogadása, 99

utalások új Kinyilatkoztatásra, 268-270

Királyok, 117, 131

’Kit Isten ki fog nyilvánítani’, 219, 276

Korán, 20, 40, 45, 83, 91, 93, 115, 116, 134, 148, 156, 160, 181, 185, 186,

219, 220-226, 230, 231, 268, 282 értelmezése, 93, 136, 137, 199 legfőbb bizonyíték, 226, 232 szó szerinti értelmezése, 122 törvényei, 38

L

Látás (belső), 28, 119, 170

Lélek (emberi) élete, 128, 213, 214, 216 fejlődése, 56 igazság-keresése, 29 jelentése, 201 megtisztítása, 213, 217

Lélek (örök), 23, 25, 57, 216

Lemondás, 102, 267, 268

M

Mágusok, 69-70

Megalázottak, 155

Megértés, 1, 2, 44, 73 nem függ az emberi tanultságtól, 233

Megígért, 25-26

Megnyilvánulások lásd Isteni ~

Megváltó, messiás, 17, 144, 147

Mekka, Medina, 54, 93

Menny, mennyország látható, 66

szimbolikus jelentése, 46, 51, 52, 66, 74, 75, 79, 123, 125

Mi’ráj, 203, 204

Mihdí, 269

Mohamed, 20, 25, 38, 40, 88, 92, 93, 95, 123, 124, 146, 147, 159-161, 170,

172, 178, 188, 196, 219-224, 234, 269, 282 ellenfelei, 157, 200, 201, 242 imairány megváltoztatása, 54 megjelenésének előjelei, 91-95 menekülése Mekkából, 54

mennybemenetele (Mi’ráj), 203, 204

’Próféták Pecsétje’, 40, 172, 178, 181, 182, 196, 237, 261 szenvedései, 114-116 társai, 242 uralma, 114, 118

Mózes, 12, 17, 55, 62, 147, 148, 161, 172, 210, 230, 236, 273, 282 élete, 57, 58, 68

öt könyve (Tóra), 92, 93, 95, 159, 219

Mullá Husayn, 248

Muszlimok, 93, 146, 170, 220-1, 237 akik elfordultak a Bábtól, 182-185, 242, 243

N

Nabukodonozor, 92

Nap (égitest) elsötétedik, 24, 41, 42

szimbolikus jelentése, 24, 31-42, 45, 52, 66, 73, 74

Nimród, 67

Noé, 7, 9, 161, 162, 172

Nudbih imája, 33, 269

Nyelv, 282, 283 ’parázsló tűz’, 213 szimbolikus használata, 41, 42, 53, 83, 85, 86, 283

P

Papok, hittudósok, vallási vezetők, 14-15, 34, 35, 41, 83, 85, 89-90,

96, 155, 175, 176, 199, 252, 253, 255, 275 keresztény, 25, 88, 93, 236 muszlim vezetők, akik felismerték a Bábot, 247-249 visszautasították a Bábot, 256, 270 üldözték a bábikat, 263-265

zsidó, 92, 93, 95, 144, 147

Paradicsom, 123, 125, lásd még menny

Paradicsom Csalogánya, 23

Párán, 12

Perzsia, 274

Pilátus, 144

Pokol, 123, 127

Próbakő, 55, 84, 89, 207, 252, 253, 283

Próbatételek, 8, 53, 55, 56, 58, 60, 283

Próféták

’állandósággal felruházott’, 240, 245 Pecsétje, lásd Mohamed régi, 113, 159, 160, 242, 257

Q

Qá’im, 90, 152, 272, 273, 283 jelei, 282 jelleme, 273 korlátlan uralma, 106-109, 113, 114 rangja, 272

R

Ragaszkodás, 162

Rayy (Teherán), 274-5

Réz, 165-167

S

Sádiq imám, 86, 142, 270, 272, 275, 281, 283

Sadratu’l-Muntahá, 26, 116, 289

Salmán, 71, 179

Sejk Ahmad, 72

Shíráz, 263

Sz

Szegénység szimbolikus jelentése, 141-143

Szentlélek, 59, 62, 64, 125, 141, 191

Szeretet, 31, 64, 76, 120, 213

Szív értő ~, 119, 125, 187 földje, 48, 49

Isten kinyilatkoztatásának helye, 205, 213 korlátai, 49 megtisztítása, 49, 77, 99, 204, 213 tiszta, 5

Szövetség Mohamed idején, 157

Szufik, 150

Szűz Mária, 24, 59, 88, 141, 144, 191

T

Tanulás, 77, 153-155, 203, 204, 213

Teremtés, 151

Isten tulajdonságainak közvetlen bizonyítéka, 107, 109, 149 kezdet és vég nélküli, 178, 180

legmagasabb célja az isteni egység és megértés, 28

Törvények, parancsolatok, 26, 28, 130 eltörlése, 41, 79, 236 leírása mint ’nap’, ’hold’ és ’csillagok’, 38-40, 42, 66 utalás új törvényekre, 268-270

Törvénykorszak, 46, 79, 81, 268

Trombitaszó, 122, 123, 216

Tudás, 56, 66, 73 egy pont, 201 hetven jelentés, 283 huszonhét betű, 272 jelentése, 202

kétféle: Isteni (lásd fent) és Sátáni, 76 legsűrűbb fátyol, 76

Tudósok, tanultak, 79, 153-155, 277

Türelem, 76, 213, 264, 273

U

Újjászületés, 125, 163, 168

Útmutatás, 18, 217, 224

V

Vallási tanítások, mint égitestek, 38-42, 66

Város mennyei, Isten Városa, 90, 99, 216-219 Bizonyosság Városa, 217

Világegyetem, 65, 74, 106, 123, 173, 180, 204, 216

Világtól való elfordulás, elszakadás, 1, 75, 153, 213, 267

Visszatérés, 156, 160, 162, 163, 168-171, 179, 217 Jézus visszatérte, 21, 24-26

Z

Zsidók, Izrael népe, 17, 19, 54, 68, 92, 97, 144-148, 230, 268